Vízgyűjtőfejlesztés (VMGT 95. VÍZDOK, Budapest, 1978)
3. A vízkészlet-vízigény egyensúly szabályozása
79 ható érték, = szórás) szintén feltüntettük az ábrán. A vizsgált időszak növekedése kis eltérést eredményezett a potenciális vizkészlet értékében, amint az a 3-3. ábra és a 3-1. táblázat összehasonlításából látható (Dávid, 1974). Az ábra szerint a három folyó teljes potenciális vízkészlete együttesen 116,5 knr/év értékűre becsülhető. Az 1 knr/év értékű csökkenést az alapul szolgáló időszak hosszának változása mellett az emberi tevékenység növekvő hatása, a mérések illetve az adatok meghatározási pontossága íb előidézheti. A kis mértékű eltérés u- gyanakkor felhívja a figyelmet az időszak megválasztásának fontosságára is. A 180 km nagyságú észlelt legnagyobb évi lefolyás valószínűsége 99,5%. A 74 km^/áv nagyságú észlelt minimális lefolyás valószínűsége viszont csak 5%. Látható az ábrából, hogy az évek 60%-ában az évi lefolyás mennyisége 95-137 km^ érték között van. összehasonlítva az eloszlásfüggvényeket láthatjuk, hogy a természetes vizkészlet a legkiegyenlítettebb a Dráva esetén, a- hol 50% a valószínűsége, hogy az évi lefolyás mennyisége 15 -19 knP közé esik. A legkevésbé kiegyenlített évi lefolyású folyó viszont a Duna. Számos egyéb lehetőség is nyílik valamely vízgyűjtő természetes vízkészletének jellemzésére. Ezek az egyéb hidrológiai módszerek például a napi, havi átlagos lefolyás, a maximális vagy a minimális napi, havi, évi lefolyás adatainak felhasználásával információkat szolgáltatnak a teljes kép némely hasznos részletének a megítélésére és segítséget nyújtanak számos különleges vizkészletgazdálkodáBi feladat megoldásához. A viz- készletgazdálkodás szempontjából azonban az évi természetes lefolyás mennyiségének eloszlásfüggvénye az alapvető jelentőségű. Az eddigi megfontolások lényegében a potenciális vizkész-
