Vízgyűjtőfejlesztés (VMGT 95. VÍZDOK, Budapest, 1978)

5. Vízgyűjtőfejlesztési esettenulmányok

296 km-re fekvő utolsó vizelosztó gát alatti szakaszon. E gát a folyó két oldalán futó csatornába vezeti a tározórendszerből le­eresztett vizeket. Más években a vizgyiijtőről lefolyó teljes vizmennyiséget betározták és igy több éves, évtizedes kiegyen- litésü lefolyás szabályozást valósítottak meg. Következésképpen a Salt folyó eredeti természetes medre, ami természetes álla­potában gyakran kiszáradt, lényegében mindig teljesen száraz a Phoenix környéki sivatagi területen. A vízzel töltött tározó- térfogat 1950 óta kétszer ürült le a kapacitás 10%-áíg. A tá­rozókban tárolt tényleges vízmennyiségeket is havi idősorban tartják nyilván 1911 óta. A tározórendszer a lefolyás energia tartalmát is szabá­lyozza. A hagyományos egységekkel előállítható vizerőtermelési kapacitás 86 MW. 1971-72-ben azonban a tározókhoz kapcsolt szivattyús energiatározó egységeket is építettek, további 145 MW kapacitással. A lefolyásszabályozó rendszer biztosítja legnagyobb rész­ben a Phoenix környéki agglomeráció több mint egy millió la­kosának és termelésének vízellátását. így a rendszer működte­tése, a tározókba érkező lefolyás előrejelzése és mérése, a népesség életkörülményei és gazdasági viszonyai szempontjából rendkívül jelentősek. Fejlett felszín alatti vízszolgáltatás nyújt további biztonságot az ismétlődő száraz időszakokban, de a felszíni vízszolgáltató rendszer az elsődleges fontosságú. A lefolyásszabályozó rendszer 100.000 ha terület öntözésére szol­gáltat vizet és mintegy 200.000 fogyasztó számára elektromos áramot Phoenix térségében és Közép-Arizonában. Az elektromos energia eladásából származó jövedelmet használják a vízszol­gáltatás költségeinek csökkentésére. A viz és energetikai rend­szert a Salt River Project nevű szolgáltató szervezet üzemel­teti vállalati alapon. A 2.000 km hosszú fő- és mellékcsatomákból álló rendszer

Next

/
Thumbnails
Contents