Vízgyűjtőfejlesztés (VMGT 95. VÍZDOK, Budapest, 1978)

2. A vízgyűjtőfejlesztés alapjai

26

2.3 A VIZGYÜJTŐFEJLESZTÉS FOLYAMATA ÉS JELLEMZÉSE

A vizgyü.ítőfe.1 lesztési folyamat - vízgazdálkodási szempontból - három egymást követő, alapvető fejlődési időszakra, a vízgyűjtő természetes (i), fokozatosan fejlődő (II) és fellett állapotú (III) időszakára bontható (Dávid, 1975).

Az I, időszakban a vízgyűjtőn semmiféle, hatásában jelentősebb vízgazdálkodási beavatkozás nem történik, a vízkészlet idő és térbeli lefolyása - mennyiségi, minőségi és e- nergetikai szempontból egyaránt - a természeti viszonyoknak, körülményeknek megfelelően alakul, ingadozik. A vízgazdálkodási létesítmények általában egyedi, egycélu müvek, kapacitásuk, tér és időbeli hatásuk nem jelentős. A hasznosítható vízkészlet lényegében a vízgyűjtő legkisebb felszíni és felszin alatti lefolyásával egyenlő. A vízkészlet természetes minőségű, a vizi környezet természetes állapotú.

A II. időszakban megkezdődik - először szükebb, helyi jelleggel, majd egyre kiterjedtebben regionális méretekben - a tudatos emberi, vízgazdálkodási tevékenység, a vízgyűjtő- fejlesztés. Hatására a természetes vízkészlet lefolyása egyre jobban változik és fokozatosan szabályozódik. Több célú és több érdekű, fokozatosan integrálódó létesítmények és ezekből egyre nagyobb, bonyolultabb vízgazdálkodási rendszerek jönnek létre, mindinkább növekvő kapacitással. A vizkárelháritás, a tározás és a vízátvezetés szerepe növekszik. A lefolyásszabályozás fokozódásával fokozatosan nő a hasznosítható vízkészlet. Alternativ lehetőségként megindul a vizigényszabályozás is. Ugyanakkor fokozódik a szennyvízkibocsátás, nő a szennyvíztisztítás mértéke. A pontszerű és a területi szennyvíz- termelők térbeli sűrűségének és a szennyező anyagoknak a növekedésével megindul a vízminőség romlása. Ez viszont kiváltja a vizi környezetvédelem fejlődését, összehangolt, regioné—