Vízgyűjtőfejlesztés (VMGT 95. VÍZDOK, Budapest, 1978)
4. A vízgyűjtőterületek fejlesztésének rendszertervezése
219 alternativ rendszerek összehasonlítása. A 4-4, táblázat adatai alapján, az alternativ rendszerek rangsorolására és az alternatívák közötti választásra^két módszert alkalmazunk. Az elsőt, az alternatívák összehasonlítását a kritériumok lexjkograflkus rangsorolása alapján a 4-5. táblázat mutatja be. Ez a módszer a kritériumok szubjektív rangsorolását és az alternatívák kritériumonként! sorolását foglalja magába. Segítségével megállapíthatjuk, hogy az öt rendszer közül négy esetén nem könnyű a választás, mivel a kritériumok összességét tekintve majd mindegek rendelkezik kedvező és nem kedvező helyezéssel. Az V. rendszer - úgy tűnik - nem megfelelő, mivel alapvetően gyenge a költségekkel és a nemzetközi együttműködéssel kapcsolatos első két kritérium, valamint több egyéb kritérium szempontjából. E módszer alapján a döntés objektivitása tovább nem fokozható. Ezért egy kifejezőbb módszert, a több-kritériumu számítási eljárást, az un. ELECTRE módszert (értékelés és választás a valóságnak megfelelően) alkalmaztuk (Benavoun és társai. 1972). Alkalmazását egyszerűsége és az a tény indokolja, hogy hasznossága már sok esetben bebizonyosodott (Rov 1971. 1973). A módszert alkalmazásán keresztül ismertetjük. A kritériumok és az alternativ rendszerek jellemzőit szemlélve a 4-4. táblázatban látható, hogy egyik alternativ rendszer sem jobb egyértelműen az összes többinél. így nem domináns változatokból álló rendszercsoporttal állunk szemben, amelyben az egyes alternatívák közti különbség értékelésénél az eltérés bizonyos mértéke elfogadható a domináns kapcsolat hangsúlyozása mellett. Más szóval azt mondhatjuk, hogy valamely j_ rendszer akkor kedvezőbb az i rendszernél (i < j) , ha, j, majd az összes szempont szerint kedvezőbb _i- nél. A "jaajd" mértéke az egyező és nem egyező szempontok alapján összehasonlító mérőszámok segitségével határozható meg. Az ELECTRE eljárás ezt teszi lehetővé.
