Vízgazdálkodásunk számokban (OVF, Budapest, 1961)
XIII. Dános Valér: Költségfelhasználások és műszaki teljesítések
KÖLTSÉGFELHASZ NÁLA SOK A fejezet a vízügyi szolgálat pénzellátásának, továbbá az ebből megvalósított munkák legjellemzőbb teljesítményi adatainak alakulását tartalmazza. Az adatgyűjtés a felszabadulás előtti időre, valamint a stabil forint bevezetését megelőző közvetlen időszakra nem terjed ki, mert a különböző pénznemek összehasonlítása megfelelő átszámítási tényező hiányában, erőszakolt lenne. Ennek megfelelően. 1947. évtől kezdve 1959. évig bezárólag, 13 év döntően statisztikai, elenyésző mértékben pedig számított adatai alapján a legfontosabb pénz- és műszaki teljesítményi értékeken keresztül lemérhető az a nagyarányú fejlődés, amelyet a vízügyi szolgálat az első 3 éves terv időszakától a második 5 év es terv kezdetéig elért. A pénzügyi adatokat összesítve és egyenként, ezen belül különféle bontásban, beruházás, költségvetési felújítás és költségvetési fenntartás csoportosítás szerint dolgoztuk fel. E háromféle pénzforrásból az összes feladat megvalósítható, mivel a meglevő állóeszköz-állomány gyarapítható (beruházás), eredeti állapotára visszaállítható (felújítás) és rendszeresen jó állapotban tartható (fenntartás). Ezen célok közül kétségtelenül a legfontosabb a beruházás, amely az abszolút fejlődést segíti elő. A pénzügyi össz-ellátási táblázat a három fő forrásnak : a beruházásnak, költség- vetési felújításnak és fenntartásnak globál-kereteit tartalmazza, évenkénti részletezésben. A beruházási, költségvetési felújítási és fenntartási hitelkereteket anyagi-műszaki összetétel szerint (építés, gép- és egyéb rovat bontásban) évenkénti részletezésben is kimutattuk. Ezenfelül mindhárom forrás építési rovatainak alakulása külön is megtalálható, szakágazati bontásban. A beruházási keretek a vízügyi szolgálat keretein kívül, a több tárcát érintő ún. komplex vízellátási és csatornázási célú felhasználásokat is tartalmazzák. Ezek a keretek 1956. évtől intézményesen az OVF hitel-ellátottságához tartoznak, azt megelőzően pedig más érdekelt tárcáktól átvett hitelek formájában használták fel, de nem minden esetben a beruházás teljes fedezeteként, hanem annak gyakran csak részeként. Az ilyen jellegű hitelfedezeteket szakágazati bontásban az egyéb vízgazdálkodási célú keretek között, a lakás és egyéb magasépítési, kulturális, szociális és munkavédelmi stb. célú beruházásokkal együtt dokumentáltuk. A beruházásoknál nincs elkülönülés az értékhatár feletti és alatti keretek tekintetében, miután az értékhatár többszöri változáson ment keresztül, s így összehasonlításra nem alkalmas. Finnek megfelelően a limiten felüli beruházások a szakágazati keretekben benne vannak (pl. a Tiszalöki vízlépcső és a Keleti Főcsatorna beruházásai a mezőgazdasági vízhasznosítás hitelei között vannak). Költségvetési felújítási keretek csak a felszabadulás után, 1954. évtől kezdődően állnak rendelkezésünkre. Ezek 1958. évtől a Vízügyi Alap felújítás-jellegű állami kereteit is tartalmazzák. A költségvetési felújítási keretek természetszerűen nem foglalják magukban a vállalatok nem nagy volumenű és a mindenkori értékcsökkenési leírás befizetésétől függő vállalati felújítási hányadok összegeit. A költségvetési fenntartási keretek 1958. évtől magukban foglalják a Vízügyi Alap fenntartási-jellegű állami előirányzatait is. Mindhárom hitelforrásnál az 1959. évi új áras teljesítések — az előző évekhez való összehasonlítás biztosítása érdekében — megfelelő tapasztalati átszámítási kulcsrendszer alapján, régi árral szerepelnek.
