Vízgazdálkodásunk számokban (OVF, Budapest, 1961)
XII. dr. László Ferenc: Vízgazdálkodási társulatok
438 vízgazdálkodásunk számokban Ha az ellenőrző bizottság jogszabályba vagy alapszabályba ütköző, továbbá a társulat érdekeit sértő cselekményt tapasztal, köteles ejrre az intéző bizottságot figyelmeztetni, szükség esetén rendkívüli taggyűlés összehívását kérni. Az ellenőrző bizottság köteles az évvégi mérleget és az éves beszámolót megvizsgálni, ennek eredményéről a taggyűlésnek jelentést tenni. A taggyűlés a jelentés nélkül az évvégi mérleg megállapítása és az éves beszámoló elfogadása tárgyában érvényesen nem határozhat. A VÍZGAZDÁLKODÁSI TÁRSULATOK SZERVEZÉSE TERÉN ELÉRT EREDMÉNYEK A szocialista típusú vízgazdálkodási társulatok szervezése lényegében véve 1958 elején indult el. 1959. december 31-ig az ország területén 177 társulat alakult 1 047 867 kh területtel,' ebből az ivóvíz-törpevízmű társulatok száma 26. 1958 — 59. években a társulatok mintegy 70 millió forint értékű munkát végeztek el, amelynek keretén belül többek között 1500 km hosszú belvízcsatornát és élővízfolyást újítottak fel, 30 km hosszú új csatornát, valamint 3500 kh terület öntöző főműveit építették meg, befejezték 10 törpevízmű építését stb. Az elvégzett munkálatokhoz a társulatok mintegy 19 millió forint természetbeni munkával és 15 millió forint készpénzzel járultak hozzá. Az állami támogatás összege az 1958 — 59. években, beleértve a tanácsi támogatást is, 25 millió forint volt. Az 1959. december 31-ig megalakult vízgazdálkodási társulatokra vonatkozó részletesebb adatokat az 1., 2. és 3. táblázatok tartalmazzák. A vízgazdálkodási társulatok szerepe a mezőgazdaság szocialista átalakulása folytán csak fokozódik. A vízimunkáknak a nagyobb termésben jelentkező haszna ugyanis elsősorban a korszerű mezőgazdasági nagyüzemben mutatkozik meg, ahol a gépesítéshez hasonlóan, a vízrendezési és vízhasznosítási munkák is jóval nagyobb hatékonysággal érvényesülnek, mint a kisgazdaságokban. A társulatok keretein belül a vízügyi munkákkal kapcsolatos feladataikat a létrejött nagyüzemek egy-egy vízgyűjtő területre, öntöző-rendszerre kiterjedően egységesen tudják megoldani. Ez a műszaki célszerűségen túl gazdaságosabb is, mert a munka megvalósítására több üzem egyesítheti erejét. A termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok nagy része már felismerte a társulati összefogás előnyeit. A társulatoknak mintegy 96 százaléka a szocialista nagyüzemek területem alakult. További feladatok a vízgazdálkodási társulatok szervezése terén Ha figyelembe vesszük azt a körülményt, hogy mind a vízrendezési, mind pedig a vízhasznosítási feladatok terén még számtalan megoldatlan kérdéssel állunk szemben országos viszonylatban, azt a következtetést vonhatjuk le, hogy ezek végrehajtásában igen jelentős szerep vár a vízgazdálkodási társulatokra. A társulatok eredményesen működhetnek közre a már megépített, de egyelőre kellően ki nem használt öntöző-rendszerek hasznosításában, így pl. a Keleti Főcsatorna mentén, a hódmezővásárhelyi öntöző-rendszerben stb. A vízgazdálkodási társulatok szervezése és az általuk végrehajtandó feladatok megoldása nem kizárólag a vízügyi szervek dolgozóinak ügye. Az eddiginél jóval nagyobb mértékben kell ebben a munkában támaszkodni többek között a helyi tanácsokra, amelyek a legérdekeltebbek abban, hogy a társulatok átvegyék azokat a helyi vízügyi feladatokat, amelyekről egyébként a tanácsoknak maguknak kellene gondoskodniuk. Az eddigi tapasztalatok azt mutatták, hogy a társulatok szervezésében és munkájuk megszilárdításában ott érhető el elsősorban jelentős eredmény, ahol a tanácsok ehhez a munkához kellő támogatást adnak.
