Vízgazdálkodásunk számokban (OVF, Budapest, 1961)
XII. dr. László Ferenc: Vízgazdálkodási társulatok
/ 436 VÍZGAZDÁLKODÁSUNK SZAMOKBAN tesenígy csak lassú ütemben és nem kielégítő eredménnyel haladhatott előre ez a munka. Bizonyos fokig ennek is betudható az elmúlt évek vízkárainak nagymértékű növekedése. A társulatok keretében végzett munkával megoldódnak az érdekeltek vízrendezési és vízhasznosítási feladatai, és a nagy vízügyi létesítmények, az állam által végrehajtott munkák is hatékonyabbá válnak. Az utolsó rendű víziművek kiépítésével csökken az el- iszapolódás, állandósul az állami csatornák vízvezetőképessége, az öntözéses területeken pedig megteremtődik a lehetősége az állami erőforrások felhasználásával odavitt vizek tényleges hasznosításának. Ilyen módon kapcsolódnak egymáshoz és egészítik ki egymást az állam által megvalósított és a társulatok keretében elvégzett vízügyi munkák. Vízgazdálkodási társulatok a legkülönfélébb vízügyi feladatok elvégzésére alakulhatnak: a helyi jellegű vízfolyások szabályozására, belvízrendezésre és védekezésre, a rétek, legelők lecsapolására, védekezésre nyári védgátakkal, a vízmosáskötő művek építésére és fenntartására, helyi jelentőségű öntözőberendezések, továbbá halastavak létesítésére és öntöző-telepek üzemelésére.Létrehozható társulat egy-egy község vagy település ivóvíz- ellátására is. Természetesen mindig az a társulati forma hozható létre, amely a helyi igények kielégítésére a legmegfelelőbb. Mind a vízrendezési, mind a vízhasznosítási társulatok megalakulhatnak azzal a céllal is, hogy a felsorolt feladatok közül többet valósítanak meg. Minthogy a társulatok a helyi vízgazdálkodási feladatok megvalósítására jönnek létre, a vízgazdálkodás egységes állami irányításának elvéből következik, hogy működésük főfelügyeletét az Országos Vízügyi Főigazgatóság látja el. A területileg illetékes vízügyi igazgatóság viszont ellenőrzi a társulat munkaprogramjának a vízgazdálkodás országos tervébe való beillesztése lehetőségét, a kitűzött cél megvalósítására, a biztonsági, fejlesztési, állagmegóvási követelmények kielégítésére való alkalmasságát, az éves terv végrehajtásához szükséges pénzeszközök, anyagok és munkaerők biztosítását, a társulat vízi munkáihoz és vízhasználataihoz szükséges vízjogi engedély kellő időben való megszerzését stb. A megyei, illetve járási tanács végrehajtó bizottsága mezőgazdasági osztálya a vízhasznosítási társulatok felett termelési szempontból gyakorolt felügyeleti jogkörében ellenőrzi, hogy a társulat érdekeltségi területén a mezőgazdasági munkákat elvégezzék, hogy a talajjavítás, az árasztás és lecsapolás stb. a vonatkozó jogszabályok rendelkezései szerint folyjon. Ellenőrzi továbbá a gépállomás a társulattal szembeni kötelezettségeinek teljesítését. Közreműködik, hogy azok a termelőszövetkezetek, amelyek társulati tagok, a társulat éves programja alapján rájuk háruló hozzájárulás összegét, a természetbeni munkát, vagy annak ellenérték-kihatását saját közgyűlésükön előzetesen megtárgyalják és éves tervükbe felvegyék. A társulatok a területükön végrehajtásra kerülő munkák költségeit elsősorban a tagjaik által befizetett hozzájárulásból fedezik. A hozzájárulás összege természetbeni munkával is leróható. Amennyiben a társulat saját erőforrásai az előirányzott feladatok elvégzését teljes egészében nem teszik lehetővé, a saját eszközökkel nem fedezett forgóeszköz — illetve beruházási szükséglet — mértékéig hitel folyósítását kérheti. Olyan esetben, amikor a társulat által végrehajtandó vízi munkák megvalósításához a község (város) érdeke is kapcsolódik, az illetékes tanács végrehajtó bizottsága, ha pedig országos vízgazdálkodási érdek fűződik — és a munka költségszükséglete mind az érdekeltek, mind pedig a község (város) teherbíróképességét meghaladja — a Vízügyi Alap terhére az Országos Vízügyi Főigazgatóság támogatást nyújthat. Az újtípusú vízgazdálkodási társulatok csak 1958. óta működnek, de ennek ellenére máris jelentős eredményeket értek el, amelyek azt igazolják, hogy ez a szervezeti forma rendkívül hasznos. Bebizonyosodott, hogy a vízgazdálkodás terén a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek közötti együttműködés a társulatok keretében rendkívül sikeres. Mezőgazdaságunk szocialista átszervezése kapcsán a nagyüzemi határok kialakulásával, valamint az alapvető talajművelési és növénytermesztési feladatok megoldásával egyidejűleg, mint a gazdálkodás belterjességének nélkülözhetetlen feltétele, megjelenik a vizek kártételei ellem védekezés, vagy a terméshozamok fokozása érdekében a víz- utánpótlás, azaz az öntözés szükségessége. A csapadékvisszatartás, az erózió elleni védekezés, a felszíni vizek kártételének elhárítása, a vizenyős területek lecsapolása, az öntözés és tógazdálkodás eredményeinek most már a nagyüzemek komplex termelési feltételei keretében kell érvényesülniük. Mezőgazdaságunk belterjes fejlesztése törvényszerűen követeli meg ezeknek a vízgazdálkodási munkáknak a mielőbbi végrehajtását. Az állam jelentős összegeket fordít
