Vízgazdálkodásunk számokban (OVF, Budapest, 1961)
II. Vázsonyi Ádám: Történelmi és hidrológiai adatok
TÖRTÉNETI ÉS HIDROLÓGIAI ADATOK 29 12. táblázat Meglevő víztározóink jellemző adatai Sorszám Helységnév Vízfolyás Üzemeltető Tározótér, m3 í. Sopron Malom-patak Sopron város 15 300 2. Sopron Malom-patak Sopron város 59 700 3. Úrkút Ördög-árok Ércbánya 70 000 4. Ászár Feketevizór Keményítőgyár 10 000 5. Tatabánya Átalér Erőmű 800 000 6. Szabadegyháza Sza badegy házi vízfolyás Szeszgyár 140 000 7. Vas boldogasszony Csapadékból Egervári Állami Gazdaság 26 000 8. Csáford Dötki-patak Zalaszentgróti Állami Gazdaság 39 000 9. Várpalota Inotai-forrás Erőmű 15 000 10. Pördefölde Csapadékból Pördeföldei Állami Gazdaság 3 700 I 1. Borsodnádasd Bányavízből Lemezgyár 15 000 12. Lillafüred Garad na-patak Kohászati mű 400 000 13. Jósvafő Jósva-forrás Barlang Igazgatóság 20 000 14. Bélapátfalva Lackó-patak Cement- és Mészmű 34 000 15. Salgótarján Zagyva Erőmű 96 000 16. Recsk Bikk patak Ércbánya 60 000 17. Balmazújváros Keleti Főesatorn í Debreceni Vízügyi Igazgatóság 22 000 000 18. Hortobágy HortobágyFőcsatorna Borsosi Állami Gazdaság 2 000 000 19. Tiszaörs-S zolnoki Vízügyi Igazgatóság 3 600 000 20. Kenderes Tiszafüredicsatorna Szolnoki Vízügyi Igazgatóság 2 200 000 21. Karcag Bel ví z-főcsatorna Szolnoki Vízügyi Igazgatóság 2 400 000 22. Kunhegyes Kakat-ér Szolnoki Vízügyi Igazgatóság 1 100 000 23. Zsadány Belvíz-csatorna Gyulai Vízügyi Igazgatóság 2 500 000 Az összes keménységet illetően 4 csoportot különböztetünk meg : 0— 8 német keménységi fokú víz = lágy 8—12 német keménységi fokú víz = közepesen kemény 12—18 német keménységi fokú víz = meglehetősen kimény 18 fölött német keménységi fokú víz = kemény. Országos viszonylatban^talajvizeink zöme (55—60%-a) 15—20 nk"-ú. A Dunántúlon 15—45 nk°-ú, a Duna—Tisza közén a 15—25 nk' -ú, míg a Tiszántúlon a szikes területeken a lágy, a Tisza középső folyásánál pedig a nagyon kemény vizek a jellemzők. Fontos jellemző a víz minőségére vastartalma is. Ebből a szempontból 3 kategóriát szoktak megkülönböztetni : literenként 0—0,2 mg vas megengedett, 0,2—0,5 mg még tűrhető és 0,5 mg-nál több vas már alkalmatlanná teszi a vizet. Fontos minőségi jellemző a szulfát-tartalom is. A vonatkozó építési előírások szerint a beton és habarcs készítéséhez felhasználható víz szulfát-tartalmának S03-ban kifejezve 3 g/1 alattinak kell lennie, és a pn értéke nem lehet kisebb, mint 4,4. Erre a célra tehát — kevés kivétellel — talajvizeink alkalmasak. Az ország szulfátban leg- dúsabb vizei Békéscsaba, Hódmezővásárhely, Szarvas és Törökszentmiklós környezetében találhatók. A talajvizeknek öntözés szempontjából való minősítésénél fontos szerepet játszik az össz-sótartalom. A Dunántúlon a legtöbb az öntözés szempontjából használható talajvíz. A Duna — Tisza közén már nagyobb mennyiségben található az öntözésre alkalmatlan víz, és a legrosszabb a Tiszántúl talajvizeinek összetétele.
