Vízgazdálkodásunk számokban (OVF, Budapest, 1961)
VII. Alcser J.–dr. Balogh J.–Hajdú L.–Kálmán M.–Pintér B.: Öntözés
274 VÍZGAZDÁLKODÁSUNK SZÁMOKBAN Távlati fejlesztés Öntözéseink távlati fejlesztésének alapjai az Országos Vízgazdálkodási Kerettervben vannak. Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv (OVK) első vázlatában (1954.) megállapított értékek felületi öntözésen alapulnak. A nagyüzemi esőszerű öntözési módszerek kialakulása az így megállapított területek 30—40%-os növelését teszi lehetővé azonos víz- mennyiség figyelembevétele mellett. Ugyancsak az esőszerű öntözéssel válik lehetővé a rendszerekkel elérhető, de felületi öntözéssel — az áteresztő talaj, vagy nyugtalan domborzat miatt — nem öntözhető területek bevonása az öntözésbe.Eddig ezeket az öntözésből kihagyandónali minősítettük. Az OVK rövidesen felülvizsgálatra és részletesebb kidolgozásra kerül. Fejlesztési terveink alapja azonban ma is az OVK. Öntözendő, ill. öntözhető területeinket vízrendszerenként az 57. és 58. táblázatokban tüntettük fel. Öntözéseink vízellátásának távlati tervei Öntözőrendszereink vízellátása szempontjából a júliusi vízigény mértékadó. Öntöző- rendszereinknek ezt a vízigényét 80%-os biztonsággal kell kielégítenünk. Ez azt jelenti, hogy minden ötödik évben egyszer lehet ldsebb-nagyobb vízhiány. Folyóink vízhozamait megvizsgálva megállapíthatjuk, hogy a Duna-völgyi öntő- . zések vízigényét a Duna és mellékfolyói a hajózási, az ipari és egyéb vízigények mellett, is kellő biztonsággal bőségesen el tudják látni. A kis vízfolyásoknál és kutaknál természetesen ilyen bőség nincs. A Tisza-völgyben és különösen ennek mellékágában a Körös-völgyben nem ez a helyzet. 8 A Körös-völgyben már ma is 12 m3/sec vízhiány van, amit a tiszalöki duzzasztó és a Keleti Főcsatorna segítségével a Tiszából pótolunk. A Tiszánál ldsebb vízhozamok (nyári kisvíz) esetén a jelenleg kivett vízmennyiség is igen erősen akadályozza a hajózást Tiszalök alatt és rontja az ide telepített szivattyú- telepek és szivattyúállások hatásfokát az előálló alacsony vízszintek miatt. A Tiszából és mellékfolyóiból a legnagyobb vízigény esetén sem vehető ki minden víz, a veszteségekre, az idegen államok vízkivételeire, és az előírt 50 m3/sec élővíz meny- nyiségének megtartására tekintettel. A Tisza szegedi kis vízhozama Szegednél mintegy egyharmada a távlati öntözési vízigénynek, tehát vízpótló rendszerek kiépítése szükséges ahhoz, hogy a 80%-os biztonság rendelkezésre álljon. A szükséges tiszai vízhozamok 80%-os biztonságú előállításához kiépítendő vízpótló mővek az öntözés és tógazdaságok maximális fejlesztésének figyelembevételével: 1. Tisza-csatomázás művei : a) tiszalöki vízlépcső (megépült), b) tiszaburai vízlépcső, c) csongrádi vízlépcső, d) szegedi alacsony, vagy a törökbecsei (Novibecej) vízlépcső ; 2. A Körösök csatornázásának művei : a) bökényi vízlépcső (megépült), b) békésszentandrási vízlépcső (megépült), c) körösladányi, vagy két másik alacsonyabb duzzasztású vízlépcső, d) A Keleti Főcsatorna legalsó szakaszának kiépítése. 3. 500 millió m3 hasznos térfogatú tározótér kiépítése a Hortobágy térségében, vagy a Tisza felső szakaszán. 4. Nettó 90 m3/see teljesítő képességű vízátvezetés létesítése a Dunából a csongrádi vízlépcső fölé.
