Vízgazdálkodásunk számokban (OVF, Budapest, 1961)
VII. Alcser J.–dr. Balogh J.–Hajdú L.–Kálmán M.–Pintér B.: Öntözés
246 vlzGAZD alkod ásunk szamokban Az öntözőgazdálkodás vízszükséglete az egyes növények statikai és dinamikai vízigénye alapján határozható meg. A statikai vízigényen értjük a talaj hézagtérfogata vízzel való telítettségének az adott növény számára optimális állapotát. A talaj * hézagtérfogatának vízzel való telítettsége egyben meghatározza a talaj levegőtartalmát is : P — V L, ahol p = a talaj hézagtérfogata, V = a talaj víztartalma, L = a talaj levegőtar talma. Termesztett növényeink többsége számára fontos, hogy a talaj hézagainak kisebb - nagyobb részében levegő legyen. Ez csak úgy lehetséges, ha a talaj hézagtérfogata nincs 100%-ban telítve vízzel. Hazai viszonyaink között Fehér, Frank és Hank végeztek kísérleteket az egyes növények statikai vízigényének megállapítására. Eredményeiket a 26. táblázat tartalmazza. A növények dinamikai vízigényét, a transzpirációs koefficiens határozza meg — vagyis az, hogy mennyi vizet fogyasztanak testük száraz anyagainak felépítéséhez. A transzpirációs koefficiensen az 1 kg növényi száraz anyag asszimilálása során felhasznált vízmennyiséget értjük. A különböző szántóföldi növények transzpirációs koefficienseit hazánkban Hank és Frank vizsgálták. A kertgazdasági növényekét Cselőtei, a rizsét Petrasovits. Vizsgálataik azonban csak kevés növényre terjedtek ki, s ezért alkalmazzák a Briggs és Schantz, továbbá Hellriegel által megállapított transzpirációs együtthatókat is. A 27. táblázat ezeket tartalmazza. Az öntözővíz-szükséglet és az öntözés mélységének meghatározásakor figyelembe veszik az öntözendő növények gyökérzetével átszőtt talajrétegben tározott vízmeny- nyiséget is. Már pedig az egyes növények gyökérhossza a fejlődés egyes szakaszában igen különböző méreteket mutathat. Kreybig a különböző növények gyökereinek mélységi és oldalirányú növekedésére közölt adatait a 28. táblázat adja meg. A növények vízigénye nem azonos a növénytermelés vízszükségletével. A növény- termelés vízszükséglete a növények transzpirációs vízfogyasztásán kívül magában foglalja a párolgásból (evaporációból) eredő vízveszteségeket, melyek a talajból, vagy rizsvetés esetén az árasztóvíz felületéről következnek be. Ezenkívül ide kell számítani még az esetleges gyomnövények transzpirációjából származó vízveszteségeket is. Hazánkban Petrasovits foglalkozik ilyen irányú ún. evapotranszpirációs kutatásokkal. 1958-ban a Hortobágyon végzett vizsgálataiból 1 kh rizsvetés-területre vonatkoztatott néhány -adata a következő : A rizs evapotranszpirációja július és augusztus 10. között 41 napon át szikes talajon 5 cm vízborításnál 1,542 m3/ha szikes talajon 10 cm vízborításnál 1,597 m3/ha agyag talajon 5 cm vízborításnál 1,655 m3/ha agyag talajon 10 cm vízborításnál 1,430 m3/ha A rizs evapotranszpirációjának 1/sec kh-ban kifejezett fajlagos értékeire ad tájékoztatást a vízpótlásra mértékadó nyári időszakban a 29., 30., 31. táblázat is. A vetésforgók vízigénye a vetésforgó tábláin egyidejűleg termesztett növények víz- szükségletének összegével azonos. Értékét (Q) 1/sec-ban adjuk meg. Általában az öntözésben soron következő tábla vízigényével azonos, mivel egy vetésforgón belül az egyes táblákat — bizonyos táblaméretig — nem párhuzamosan, hanem egymás után öntözzük. A vetésforgó vízszükséglete (Q,., 1/sec) a vízigénynek a csatornák vízveszteségével növelt értéke : Qy = Q + ahol /SV a vetésforgó csatornáinak vízvesztesége 1/sec-ban. A vetésforgók vízigényére példaként ismertetjük a tiszalöki öntözőrendszer vízfel- basználási terve 10 típus-vetésforgójának fajlagos vízigényeit (32. táblázat). A vetésforgó vízszükségletének meghatározásához felületi öntözésnél a csatornahálózat szivárgási veszteségeit, permetező öntözésnél az öntözővíz párolgásából és a szél- sodrásból eredő veszteségeket kell a vetésforgó vízigényéhez hozzáadni.
