Vízgazdálkodásunk számokban (OVF, Budapest, 1961)
VI. Vaits Ferenc–Mayer László: Vízfolyások rendezése, lecsapolások, vízmosáskötések és talajcsövezések
vízfolyások rendezése, LECSAPOLÄSOK, VlZMOSASKÖTESEK 157 A Duna jobbparti vízgyűjtője Komárom és Eszter goin között A vízgyűjtő nem jellemezhető egységesen, mert kilenc — egymástól független — vízfolyás gyűjtőterületéből áll. Közös vonásuk, hogy a Dunát szegélyező Pilis, Gerecse és Vértes hegység völgyeinek vizét szállítják, és a befogadót szegélyező viszonylag keskeny mezőgazdasági művelésű sávon át érik el a Dunát. Említésre érdemes közülük a. Kenyérmezei- és Unyi-patak, valamint az Átalér. A Kenyérmezei-patak vízgyűjtőjét kopáros dombok alkotják, kevés erdővel. Talaja nagyrészt alluviális hordalék, a mellékágak jól beágyazottak. A vízrendszer vízjárása — mivel felső része kopár — szélsőséges. Az Unyi-patak vízgyűjtőjének alsó része széntóművelésű, majd keskeny, réttel fedett völgy után meredek, részben kapás, részben szántott dombok között haladva, bányaművelésű és iparvidékre ér. Vízjárása heves. Számos mellékága erősen hordalékos, részben vízmosásos. Az altalaj általában alluviális hordalék. Az Átalér vízgyűjtője igen kiterjedt; Pusztavám, Bököd, Dad, Kecskéd, Környe, Tatabánya, Vértesszőlős, Baj, Tata, Szomód, Dunaalmás községek határát érinti. Alsó és középső része mezőgazdasági művelésbe vont terület, míg felső részén rétek vannak. A vízgyűjtő nyugati fele erdős, a keleti rész erdő nélküli. Kiterjedt mellékág-hálózatának egy része feltöltődésre hajlamos. Vízjárása rendkívül heves, a vízgyűjtő legfelső részén az utóbbi évtizedek legszélsőségesebb maximális csapadékmennyisége esett. .1 Duna jobbparti vízgyűjtője Pilismarót és Ercsi között Ez a vízgyűjtő több kisebb vízfolyás gyűjtőterületét foglalja magába, amelyek a pilisi, illetőleg a Budai-hegyek völgyeiben erednek. Közös jellemzőjük a meredek esés, a felső szakasz torrens jellege és a sok hordalék. Elszigetelten közvetlenül ömlőnek a befogadó Dunába, s a Benta patak kivételével nincs kiterjedt mellékág-hálózatuk. Jelentősebb vízgyűjtő területe csak a Bükkösd, Dera, valamint a Benta pataknak van, amelyek közül legnagyobb a Bentáé. Alábbiakban csak a Benta és a Dera vízgyűjtőjének rövid jellemzésére térünk ki. A Benta vízrendszere a Pilis hegység déli, és a Budai-hegyek nyugati oldalán levő előhegyekről és változatos felületű dombvidékről lefolyó vizeket vezeti le Szászlialom- battánál a Dunába. A vízválasztó a Dunától indul, majd az Iharos-hegyen, a Katalin- csúcson, a Mária-hegyen, a Nagykopaszon, a Zsámbéki, a Puszta- és a Rózsa-hegyen keresztül tér vissza a Duna medencéjébe. A vízgyűjtőn az erdő 6,7 % -os, a szántó 75 % -os, a rét és legelő 18,3%-os megoszlásban található. A víz a művelés alatt álló területekről nagy mennyiségű hordalékot sodor le, jelentős az erózió. A vízrendszer altalaja nagyrészben löszös. A Dera, a Pilis hegységben a Dobogókőtől kissé nyugatra ered, vízgyűjtője a Pilis délkeleti nyúlványait alkotó hegyekre és a Duna-medence felől csatlakozó dombvidékre terjed ki. A vízválasztó a Duna partjáról indul, majd a Kőhegyen, Nagy-Csikóváron, Dobogókőn, Pilisen és Kis-Kevélyen át tér vissza a Dunához. A vízgyűjtő nagy esésű, s bár erősen erdős, mégis sok a kiterjedt vízmosás. A Duna jobbparti vízgyűjtője Iváncsa és Bogyiszló között A vízgyűjtő részben a Vértes hegység, részben a Duna folyómenti fennsíkjáról a Dunába siető vízfolyások vízgyűjtőit egyesíti. Északon a Benta vízgyűjtője, keleten a Duna, délen a Sió, nyugaton pedig a Nádor vízgyűjtője határolja. Vízfolyásai közül legjelentékenyebb a Válivíz, amelyet a Szentlászló-patakkal való egyesülésétől Keresztúri-vízfolyásnak neveznek. Árterülete kb. 800 m széles, rét, legelő és szántóterületekkel. A területre is jellemző vízgyűjtője a Dunától indulóan észak— nyugat—délkelet irányban felnyúlik a Gerecse hegység déli lejtőjéig. A hegyvidéken fekvő területrészt futóhomok és negyedkori pleisztocén-lösz borítja. Ä löszképződmény helyenként tetemes vastagságú ; a hegyeken csupán néhány méter, a völgyekben azonban 15 m vastagságot is elér. A hegység alapja dachsteini mészkő és dolomit, rögszerű előfordulásban. A vízgyűjtő felső része dús erdőkkel borított, a völgyoldalakon mező- gazdasági kultúra, a mélyebb részeken pedig nedves rétek és legelők találhatók. A vízgyűjtő többi vízfolyása a Dunát határoló löszhátságba több-kevésbé berágódva szállítja vizét a befogadóba és hordalékképzésre hajlamos.
