Vízgazdálkodásunk számokban (OVF, Budapest, 1961)
VI. Vaits Ferenc–Mayer László: Vízfolyások rendezése, lecsapolások, vízmosáskötések és talajcsövezések
KULTÚRMÉRNÖKI MUNKÁK Az 1920-as évekig a kultúrmérnöki munkák fogalma közé tartoztak a folyam- szahálvozás és az ármentesítés kivételével tulajdoniképpen az összes vízügyi műszaki feladatok, így a patakok és a nem hajózható folyók szabályozása, locsapolások, vízmosáskötések, alagcsövezés, az öntözés, szikjavítás, vízellátás, csatornázás, vízerőhasznosítás és halastavak létesítése. A XVlil. században először a lecsapolások módszeres munkái indultak meg, hiszen köztudomású, hogy a másfélszázados török hódoltság alatt a mezőgazdaság visszafejlődött, a művelés nélkül maradt területek nádasokká váltak, sőt nemegyszer egy-egy vízfolyás elterelésével, elgátolásával .szándékosán mocsarasítottak el kisebb-nagyobb területeket a várak (Szigetvár, Ecsed stb.) védelmére. Lefolyási akadályokat jelentettek, egyéb energia híján, a víz erejét felhasználó sok malom primitív duzzasztógátjai is. A Hanság lecsapolási munkái és 1811-ben a Sárvíz rendezésére szolgáló Nádor-csatorna építése első állomásai a ínagyar talaj termőképességének emelését és a belterjesebb gazdálkodás előkészítését szolgáló vízi, és kihatásában talajjavítási munkáknak. E munkák folyamatában fordulópontot jelentett a Kvassay Jenő által 1879-ben megalapított kultúrmérnöki szolgálat, amely a szükségletnek megfelelően gyorsan fejlődött, eredményeit p< dig legjobban jellemzi, hogy a kultúrmérnöki hivatalok 1879 — 1938 között — 60 év alatt — lecsapoló, belvízlevezető és mederrendezési munkával 1,9 millió kh-at mentesítettek ti vízkároktól, alagcsövezés re 47 000, öntözésre 35 000 kh-at rendez-- tek be, és a kivitel során mintegy 100 millió m3 földet mozgósítottak. Az említett hatalmas eredmények eléréséhez két feltétel volt szükséges : egyrészt a sok különböző érdeket érintő munkák végrehajtásával kapcsolatos jogi elvek lefektetése, másrészt a munkák gazdaságosságának felismerése az érdekeltek részéről. A jogi kérdéseket tisztázta az 1885. XXIII. te., amelynek alaposságát és tárgyilagosságát dicséri, hogy nem egy alapelve és rendelkezése még ma is érvényben van. A gazdaságosság helyes megítélését pedig bizonyítja az a tény, hogy a munkák zöme kb. 30%-os állami támogatás mellett, az. érdekeltek mintegy 70%-os tehervállalásával folyt. A mezőgazdaság és az ipar fejlődésével a felsorolt sokrétű tevékenységből egyes munkaterületek a kultúrmérnöki szakágazat keretein már túlnőttek, így ma a kultúrmérnöki munkákon — illetőleg jelenlegi szóhasználattal a vízrendezésen — a kisebb vízfolyások rendezését és fenntartását, vízmosások megkötését és a lecsapolások (alag- csövezések) végrehajtását értjük. Ezeknek megfelelően tartalmazzák a következő táblázatok a szakágazatra jellemző fontosabb adatokat, kiegészítve olyan adatoknak közlésével, amelyek a szűkebb értelmezésű kultúrmérnöki tevékenységgel is a legszorosabb összefüggésben,-kölcsönhatásban vannak. VÍZ VIDÉKEK Hazánk egész területét behálózó vízfolyások, patakok nagyobb egységekbe foglalása a különböző adottságok és szempontok miatt eléggé önkényes. A következőkben általában a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet által a regionális vizsgálatoknál alkalmazott vízvidék-bontást követjük, megjegyezve, hegy a vízvidék vízgyűjtő területénél csak a kisebb (kultúrmérnöki) vízfolyások vízgyűjtő területét vettük figyelembe. Az 1. táblázat utolsó oszlopában foglalt adatok, a főbefogadó (Duna, Tisza) vízgyűjtőjének csak arra a részeire vonatkoznak, amelyek a vízvidék alsó határáig tartanak. (Te-
