Vízgazdálkodásunk számokban (OVF, Budapest, 1961)
V. Dobos István–Knézy László–Petényi Oszkár–Szőnyi István: Folyószabályozás és a Balaton szabályozása
150 vízgazdálkodásunk szamokban A balatoni üdülés, a hajózás, a halászat, a parti települések és a műszaki létesítmények minél kisebb vízszintingadozást kívánnak. Az 1960-ban kiadott vizszint-szabály- zat szerint a Balaton vízszintje a siófoki vízmércén mérve lehetőleg az alábbi határok között tartandó : I. 1. + 45 — + 65 cm VII. 1. + 75 — + 95 cm II. 1. + 55 — + 75 cm VIII. 1. + 65 — + 85 cm III. 1. + 60 — + 80 cm IX. 1, , +50 — + 70 cm IV. 1. + 70 — + 90 cm X. 1. , +40 — + 60 cm V. 1. + 80 — + 100 cm XI. 1. + 40 — + 60 cm VI. 1. + 80 — + 100 cm XII. 1. . +40 — + 60 cm A Balaton vízállás-változása legfeljebb napi 1 — 2 cm, a vízállás helyes megállapítása azonban nem olyan egyszerű, mint a folyóvizeknél, mert a szél hatása 30 cm eltérést is okozhat. A Balatonban levő vízmennyiség 1,5—2,1 km3, átlag 1,8 km3. A 600 km2 vízfelületen 1 cm vízszint-változás 6 millió m3-nek (0,006 kms-nek) felel meg. A vízszint-változást okozó tényezők az alábbi számadatokkal jellemezhetők : A Sión való vízeresztéssel naponként maximálisan 7 mm-rel süllyeszthető a Balaton vízállása. A párolgás által okozott vízszint-csökkenés napi értéke 0—20 mm között változhat. A vízgyűjtő területről bejutó napi vízmennyiség ugyanilyen mértékű vízszint-emelke- dést okozhat. (Egyébként a napi 20 mm-nél nagyobb záporok már nem terjednek ki a Balaton egész területére). A legnagyobb balatoni hullámok magassága, a hullámhegy tetejétől a hullámvölgy aljáig lm; a kis vízmélység miatt a hullámok meredekek. A többévi átlag szerint Siófokon a leggyakoribb szélirány az ÉNy-i, és a szeleknek majdnem kétharmada a déli partot támadja. A Balatont tápláló patakok jelentős mennyiségű hordalékot hoznak. A Zala — melynek vízgyűjtőterülete a Balatonénak 45%-át teszi ki — az eddigi adatok szerint évi 15 000 m3 hordalékot visz a Balatonba ; a többi vízfolyásról mérési adataink nincsenek. A somogyi part védetlen része évente 1 — 2 m-rel fogy az elmosás következtében. Az innen származó nagytömegű homok a parti sávban élénk mozgást végez, s a kikötő- bejáratokat feliszapol ja. A Balaton csak igen enyhe teleken nem áll be. A jeges időszak átlag minden második évben 2,5—3 hónapig tart. Hideg teleken a jég vastagsága eléri a 80 cm-t. A jeget legtöbbször az északnyugati vagy északi vihar töri meg, és a zajló jeget a somogyi partra kinyomva, ott gyakran 10 m magas jégturzások is keletkeznek. A jég sok esetben nagy károkat okoz a kikötőkben, partvédő-művekben és épületekben. A balatoni partvédő-művek lényegesen eltérnek a folyamiaktól; a partvédő-mű alakját a jég- és hullámhatás szabja meg. Nem lehet meredek és tagozott, s alámosós ellen biztosítani kell. Legmegfelelőbb az enyhe rézsű, felül hullámfogó padkával. A mű legmagasabb pontja +1,60, vagy +1,80 m. Alámosás ellen szádfallal és lábazati kőhányással, újabban falfüggönnyel védekeznek. A mai partvédőművek anyaga : kő, kőbeton, beton vagy vasbeton. Vasbeton előregyártott elemekből összeállított, és egyéb típusok kikísérletezése folyik. A meglevő partvédőműnek főbb adatait az alábbi 24. táblázat tartalmazza (1959. XII. 31 -i állapot). Ha a partot ideiglenesen védő 110 km hosszú nádast levonjuk a partvédő-mű nélküli 144,2 km-ből, 34,2 km sürgős partvédő-mű építése szükséges. Meg kell azonban jegyezni, bogy a nádas-szakaszok nagy részén is fokozatosan ki kell építeni a partvédő-műveket az üdülőhelyek fejlesztésére. A Balaton teljes hosszában ha józható, közép-vízállásnál 22—25 dm merülésű hajókkal, kivéve a 6—800 m széles somogyi parti sávot és a Keszthely előtti 2 km-es mederrészt. A hajózás személyforgalma főleg a fürdési idény 3 — 4 hónapjára terjed ki. A tcheráru szállítás főképpen az északi parton kibányászott terméskőre és bauxitra épül.
