Vízgazdálkodásunk számokban (OVF, Budapest, 1961)
V. Dobos István–Knézy László–Petényi Oszkár–Szőnyi István: Folyószabályozás és a Balaton szabályozása
FOLYÓSZABÁLYOZÁS ÉS A BALATON SZABÁLYOZÁSA 147 Sok homokhordalékot szállít és a szűk (átlag 100 m körüli) hullámtér laza altalajában helyenként jelentős mederváltozásokat, elfajulásokat mutat, ezért folyamatos — főleg fenntartás jellegű — szabályozási munkát igényel. A Fekete-Körös Antnál lép hazánk területére és Gyula alatt egyesül a Fehér-Körössel. A magyar szakasz hossza 21,8 km, melyből 4,8 km magyar—román országhatárt képez. A folyó beágyazódása kismértékű, inkább vízszintes irányban mozog a meder, a kanyarok lefelé tolódnak, és az inflexiós szakaszokon észrevehetően tapasztalható a meder feltöltődése. Vízjárása rendkívül heves. A hirtelen jött árhullámok gyorsan levonulnak. A folyó esése román területen 30 40 m/km, majd fokozatosan lecsökken és magyar szakaszán 0,35 m/km-ről a torkolatig 0,10 m/km-re csökken, A Fekete-Körös hordaléka a magyar szakaszon homok, fokozatosan csökkenő szemnagysággal, a torkolatnál már inkább iszap. A levonuló árhullámok jó építő homokot raknak le Sarkad és Remete környékén. Az 1957. évi hordalék mérési adatok a 4,6 fkm-nél levő remetei vízmércénél: a közepes hordaléktöménység 50 g/m3, a közepes lebegtetett hordalékmennyiség 94 600 m3/év, a közepes görgetett hordalékmennyiség pedig 180 m*/év. A folyó jégjárása nem veszélyes, jégtorlódás ritkán fordul elő. A folyó szabályozására a torkolati szakaszon fenékmélyítő kotrást (1 —1,5 m) végeztek. A Fehér-Körös rj Romániában ered és Gyula alatt egyesül a Fekete-Körössel. A magyar szakasz hossza mindössze 9,6 km, ez is átmetszéssel kapcsolatos mesterséges meder. A folyó magyar szakasza beágyazott medrű, szabályozása óta a mederfenéken sem mélyülés, sem pedig feltöltődés nem észlelhető. Kisvízszin-esése a magyar szakaszon 19 cm/km. Az átlagos mederszélesség a 0 víz síkjában 30 m, telt medernél 35—40 m. A kétoldali töltés közötti hullámtér szélessége 100 m. Vízjárása erősen változó. A román területen fekvő llonctőnél átvonult árhullámok képét Gyuláig a mellék-vízfolyások lényegesen befolyásolják. Az árhullámok levonulási ideje Ilonctő—Gyula között 18 órától egészen 111 óráig terjedt. A kisvizek süllyedő, a nagyvizek enyhén emelkedő irányzatúak. A folyó hordaléka a magyar szakaszon finom homok és fehér színű iszap, de egyes árhullámok durva homokot szállítanak a gyulai vasúti és közúti hidak környékére. Jégjárás szempontjából a magyar szakaszon a mederviszonyok kedvezőtlenek. A szűk hullámtéren, valamint a folyót keresztező 4 hídnál gyakran jégtorlaszok, dugulások keletkeznek, melyeket összo kell törni, illetve robbantással kell felaprítani. A folyó 7,3 fkm szelvényében még az 1900-as években Poirée keretes tűsgát duzzasztómű épült Gyula, Békéscsaba és Békés élővízzel való ellátására 50 m3/sec vízhozamra. A duzzasztómű szélessége 30 m. Maximális duzzasztott vízszint 87,08 m A. f. Felső küszöbmagassága 85,22 m A. f., alsó küszöbmagassága pedig 84,72 m A. f. A Kettős- és Hármas-Körös A Fehér- és Fekete-Körös Gyula alatt egyesül és Kettős-Körös néven folyik tovább, majd a Sebes-Körössel való egyesülése után mint Hármas-Körös ismeretes. A Kettős-Körös medre feltöltődő jellegű. A +2,00 m-es szintmagasság körüli homokréteg miatt a nagy vizek utáni hirtelen apadáskor a partok erősen szakadnak. A Hármas-Körös medre a helyenként agyagos talajba jól beágyazódott, azonban a meder vízszintes irányú fejlődése több helyen még jelentékeny. Az ősállapotában kis esésű folyón az átvágások hatására az esés megnövekedett. A kisvízszin esése Kunszentmártonig 3,5—4 cm/km, Kunszentmértón és a torkolat között 8 cm/km. 10*
