Vízgazdálkodásunk számokban (OVF, Budapest, 1961)
V. Dobos István–Knézy László–Petényi Oszkár–Szőnyi István: Folyószabályozás és a Balaton szabályozása
134 VÍZGAZDÁLKODÁSUNK SZAMOKBAN A TISZA ÉS MELLÉKFOLYÓI A Tisza A Duna legjelentékenyebb mellékfolyója a Tisza, a Kárpát-medence keleti felének vizeit gyűjti össze és vezeti le._Hossza a forrástól a torkolatig jelenleg 966 km, de valamikor 1419 km hosszúságban kanyargó ti. Mint Fekete-Tisza 1774 xn magasságban ered. Főbb mellékfolyói a magyar határig a Fehér-Tisza (jobbparti), a Visó (balparti), az Iza (balparti), a. Tarae (jobbparti), a Talabor (jobbparti) és a Nagyág (jobbparti). Magyarországi legjelentősebb mellékfolyói: a Határ-patak (balparti), a Túr (balparti), — a 3 km-rel feljebb beömlő tíorzsa (jobbparti) szovjet területen folyik — a Szamos (balparti), a Kraszna (balparti), a Bodrog (jobbparti), a Sajó (jobbparti), a Hejö-patak (jobbparti), az Eger—patak (jobbparti), a Zagyva (jobbparti), a Hármas-Körös (balparti) és a Maros (balparti). A Tisza Husztnál lép ki szűk, hegyek övezte völgyéből, és több ágra szakadva, medrét hordalékkúpjába ágyazta. Tiszabecstől kezdve egységes mederben kígyózik. Itt lép Magyarország területére, innen kezdve a folyó kis esésű, síksági jellegű. A Tisza- becs — Borzsa-torkolat közötti szakasz átmeneti szakasznak tekinthető. A Tisza teljes vízgyűjtő területe 157 200 km2, a tiszabecsi vízmérce fölött 9707 km2; a további változásokat a vízmércékre vonatkozó külön táblázat tűnteti fel. A több mint száz évvel ezelőtt megindult szabályozási munkák révén a folyó megrövidült, az esés megnövekedett, az árvizek levonulása meggyorsult, és a folyó jelentősen mélyítette medrét, amit a kisvízszintek süllyedése is mutat. A Tisza vízjárásának, mértékadó vízállásainak, vízmércéinek adatait külön táblázatba foglaltuk össze. Ugyancsak külön táblázat szemlélteti a jégviszonyokat, a hidak egyes adatait, és a legfontosabb gázlómérési adatokat. A mederviszonyok, a vízjárás és a vízügyi igazgatóságok illetékessége szempontjából a Tisza folyót az alábbi szakasz-beosztás szerint tárgyaljuk: 1. a Tiszabecs—Tokaj közötti Tisza-szakasz (758—550 fkm), 2. a Tokaj—Tiszafüred közötti Tisza-szakasz (550—433,6 fkm), 3. a Tiszafüred—Csongrád közötti Tisza-szakasz (433,6 — 252,6 fkm), 4. a Csongrád — déli országhatár közötti Tisza-szakasz (252,6—158 fkm). (7) A Tiszabecs — Tokaj közötti 208 km hosszú Tisza-szakasz (758 — 550 fkm) általában jól beágyazott, kanyargós mederben folyik. A Tiszabecstől a Borzsa-torkolatig terjedő 18 km hosszó folyó-szakasz kavicsos hordalékkúpon képezte ki medrét, mely kisebb mértékben szétágazó hajlamot mutat. A kisvíz esése 37 cm/km és 5 cm/km között változik, átlagban 12 cm/km, az árvíz esése: 11 cm/km. A folyó Tiszabecsnél és lejjebb kb. Vásárosnaményig terjedően heves vízjárású, .majd továbbhaladva fokozatosan kiegyenlítettebbé válik. A partmagasság a 0 víz feletti 6 m körül van, az átlagos mederszélesség a 0 víz síkjában 125 m, telt medernél 220 m körüli értékre tehető. A folyó hordaléka Tiszabecstől a Borzsa folyó torkolatáig (758 — 740 fkm) fokozatosan csökkenő szemnagyságú kavics, lejjebb egyre finomodó homok. Jégjárás szempontjából a helyzet kielégítő, kivéve a Dombrád (601 fkm) alatti szakaszt, ahol a tiszalöki duzzasztás hatására a folyó esése és sebessége lényegesen csökken, ugyanakkor a jég a duzzasztott, tehát a korábbi állapothoz képest nagyobb vízfelületen képződik. •> A folyószabályozási munkák a múlt század közepén kezdődtek meg rendszeresen, elsősorban az árvizek gyorsabb levezetése érdekében mederátmetszésekkel. A Tiszabecs— Tokaj közötti folyó-szakaszon az átvágások száma 61, összes hossza 42,7 km, a holtkanyarok összes hossza 129 km. A mederhossz az eredetinek kereken egyharmadé- val rövidült meg. A középvízi szabályozás keretében, de elsősorban községek, árvédelmi töltések rstb. megvédésére a szakadópartok megkötésére eddig épített partvédő-művek száma 80, -ezek összes hossza kereken 90 km. A partvédő-művek típusai: rőzsepokróc, kőszórás, 6 m3/m-es kődepónia: a parti rézsű bevédésére száraz kőburkolat vagy rőzseterítés.
