Vízgazdálkodási tározók tervezése (VMGT 65. VIZDOK, 1974)
III. A TERVEZÉS HIDROLÓGIAI ALAPJAI
41 tok alapján, amelyeket azonnal számológépbe juttatnak, egy továbbfejlesztett HYREUN-modell segítségével, ugyanazon a számológépen, eredő árhullámokat állít aló. így a várható árhullám közvetlenül az esőzés végén már előrejelezhető.E kutatási program első eredményei mór 1974-ben várhatók. Ha viszont hosszantartó, árvizet okozó csapadékokról van szó, akkor az eddigihez még egy “valódi előrejelzési probléma“ is járul. Azt kell ugyanis megadni, hogy a t ° T időpontban hogyan fog az eső a legvalószínűbben folytatódni,figyelembe véve az esőnek t » T időpontig már észlelt lezajlását. Ez az e- lőrejelzási probléma ezldeig megoldatlan. A prognózisnak és az előrejelzésnek napjainkban fontos szerepe van a tározók tervezésében és üzemeltetésében [APOLLOV et al. 1970] . Lehetőleg minél hosszabb vizhozamidőfüggvónyek prognózisa alapján, un. tározóüzemelési szimulációkkal (vi.II.fejezet) szinte minden elképzelhető üzemelési helyzet előállítható. A prognózis segítségével tehát a méretezendő értékeknek valamennyi üzemelési helyzethez való hozzáillesztésével elvégezhető a terv optimálása. Az előrejelzés jelentőségét az adja, hogy ha idejekorán tudomást szerzünk a ténylegesen bekövetkező hidrológiai helyzetről Cpl. árvizekről), akkor a tározó üzemelését optimálisan hozzáidomithatjuk minden ilyen helyzethez. A sztochasztikus hidrológia [IASH 1967] jelentősége a té- rozóproblémák megoldásában egyre nő. A sztochasztikus hidrológia módszerei a hidrológiai feladatokat valószinüség-elméleti szempontok érvényesítésével kezelik. Egyaránt felhasználják a valószínűségelméletet, a matematikai statisztika és az idősor- elemzés eljárásait [YEVOEVICH 1972(a) és (c); PLATE 1971; DFG 1972] . Példaként emlitsük csupán az árvizhullámok valószínűségének a meghatározását (lV.3.1 szakasz), a havi vízhozamok való-
