Vízgazdálkodási tározók tervezése (VMGT 65. VIZDOK, 1974)

II. A TÁROZÓK TERVEZÉSI STRATÉGIÁI

33

vagy nem kielégítő reprezentativitása okoz. Ezt a tényt úgy vesszük figyelembe, hogy a kiszámított (mondjuk) 100 éves árviz értékéhez még un. megbizhatósági határokat is hozzáfűzünk, amelyek előre rögzített szignifikancia-szlnten (pl. 95 «-os oiz- tonsági valószinüséggel) határolják azt a tartományt, amelybe a 100 éves árviznek 95 %-os valószinüséggel esnie kell. Ezek a megbizhatósági határok annál közelebb vannak a számított értékhez, minél több észlelési adat áll rendelkezésünkre. Ez tehát egyike azon eseteknek, amelyek rávilágítanak arra, hogy a több információ, vagyis a hosszabb észlelési sorozat a tervezésben valóban költségmegtakarítást eredményezhet, mivel csökkenti a nem számítható bizonytalanságot és ezzel a létesítmény túl-vagy alulméretezésének veszélyét,

A kockázattal és a bizonytalansággal kapcsolatos kérdések, valamint az ilyen feltételek között hozandó döntések napjainkban élénken foglalkoztatják a hidrológiát. Ez a tárgya sok közleménynek [YEVDEVICH 1972(3) f SCHULTZ 1972(a)] és kongrssz- szusnak [UNIVERSITY OF ARIZONA 1972; UNESCO 1973] . Ezért itt nem foglalkozunk részletesebben ezzel a problémával.

A korábbiakban leirt méretezési kritériumok vagy ezt célozzák, hogy egy tervezett létesítmény matematikai célfüggvényének felírása révén a különböző tervek közül kiválasszák az optimálist, vagy pedig - ahol ez nam lehetséges - azt célozzák, hogy olzonyos tűrhető kockázati értékek ne legyenek túllépve. Alkalmasint a valószínűségi koncepció is ceépül a célfüggvénybe abban az értelemben, hogy statisztikai várható értékeket kell optimálni. Ez esetben sztochasztikus célfüggvényről beszélünk (VI.1.2 .2 szakasz).