Vízgazdálkodási tározók tervezése (VMGT 65. VIZDOK, 1974)

II. A TÁROZÓK TERVEZÉSI STRATÉGIÁI

27

Ebben a műben e módszerek alkalmazásával elsősorban kisebb - csak egy vagy néhány tározóból álló - rendszerekre fogunk szorítkozni, mivel a nagy rendszerek akkora munkát igényelnek, a- melynek bemutatása túlnőne e mű keretein.

XX.2 A CÉLFÜGGVÉNY ÉS A MELLÉKFELTÉTELEK MEGF0GALMAZA5A

A valamely tervezéssel kapcsolatos célokra vonatkozó elképzelések számszerüsitése nem mindig megoldható feladat. Az o- lyanféle politikai célok, mint bizonyos területek benépesítése öntözőmüvek létesítésével vagy más területek jövedelemstruktu- rájának javitása, éppoly nehezen számszerűsíthetők, mint az árvízvédelem haszna (ha emberéletek forognak veszélyben), vagy az olyan szociális célok, mint például üdülési övezetek létesítése mesterséges tavak partján, vagy akár az esztétikai célok, mint például egy táj megszépítése. Ezeket a nem számszerűsíthető értékeket "intangibilis" tényezőknek nevezik.

Vannak tehát olyan tervezési feladatok, amelyek célkitűzése számszerüsithető (pl. egy vizerőmü által hajtott maximális haszon) és vannak más feladatok, amelyek célkitűzése mindenképpen csak minőségileg fogalmazható meg.

A rendszertechnika módszerei általában csakis számszerűsíthető tervezési célkitűzésekre alkalmazhatók. Ezeket az un. célfüggvény fejezi ki. A célfüggvény meghatározása: olyan (matematikai) kifejezés, amelynek segítségével meghatározhatók valamely rendszer működésének következményei, ha ismertek a rendszerváltozók (pl. a tározótérfogatok) kezdeti értékei, valamint ha a rendszerparaméterek (pl. a fizikai méretek) és a rendszer működési rendjének szabályai ugyancsak előre adottak [HALL.DRA- CUP 1970] . Viszonylag egyszerűek az olyan, pénzben kifejezett célfüggvények, amelyek pl. egy öntözőrendszer netto hozadékát, vagy az árvízvédelem elhárította károkat pénz-egységekben adják meg. Már most a rendszertechnikai módszerek úgy használják fel