Vízgazdálkodási tározók tervezése (VMGT 65. VIZDOK, 1974)
II. A TÁROZÓK TERVEZÉSI STRATÉGIÁI
II. A TÁROZÓK TERVEZÉSI STRATÉGIÁI Általában minden mérnöki Jellegű tervezés alapja az a cél, hogy a tervezett létesítmény megvalósitósával olyan helyzet jöjjön létre, amely az emberi igények szempontjából kedvezőbb,mint a tervezés előtti helyzet. A tervezés tehét (anyagi vagy esetleg eszmei) hasznot akar hajtani, amelynek jelentősen felül kell múlnia a tervezett létesítmény költségeit és esetleges egyéb kedvezőtlen hatásait (pl. az emberi környezetet általa érő károsodósokat). Ezek a szavakkal könnyen megfogalmazható szándékok azonban gyakran nagy nehézségekbe ütköznek, ha összetettebb tervezési feladatokhoz számszerűsíteni akarjuk őket. A most érintett szakterületet az angjol nyelvterületen “philosophy of design”- nak nevezik; e műben a “tervezési stratégia" ill. konkrétabban a “tározótervezósi stratégia" megjelölést használjuk rájuk.Ezen a tervezés alépjául szolgáló koncepciót és a méretezési kritériumokat értjük, amelyek figyelembevételével az egyedi tározót vagy a nagyobb vízgazdálkodási rendszert meg kell valósítani. Ha például manapság egy erőmű-társaság valamely sűrűn lakott, tájképileg vonzó területen egy tározót tervez, akkor az olyan tervezési stratégiát, amelynek egyetlen célja,hogy a tervezett erőmű elfogadható hasznot hajtson, elégtelennek kell neveznünk. A tervezés társadalmi-gazdasági hatásait abban az értelemben kell egységnek tekinteni, hogy a tározó üdülési területként is működhessen - tehát nyáron se legyenek szélsőségesen alacsony vízállásai, - hogy egy esetleg alatta elhelyezkedő város árvízvédelméhez megnövelt térfogatával és megfelelő üzemelési rendjével hozzájárulhasson, hogy adott esetben út haladhasson át a gétkoronán és hogy esetleg az erőműből kibocsájtott.
