Vízgazdálkodási tározók tervezése (VMGT 65. VIZDOK, 1974)

I. BEVEZETÉS

18

1.3 U30ON SÁGOK A VIZGAZDÁLKOOÁS BAN

A bevezetőben azt állítottuk, hogy az új eljárások mind a régóta ismert, mind az újonnan támadt vízgazdálkodási feladatoknak jóval hatékonyabb kezelését teszik lehetővé. Ezért illőnek tűnik, hogy megnevezzük azokat a feltételeket, amelyek ezt a legutóbbi fejlődést lehetővé tették.

A vízgazdálkodás nem önálló tudomány, hanem módszereit a legkülönfélébb tudományterületekről veszi át. így számos terület fejlődésének következménye.hogy kialakult a “korszerű vízgazdálkodás*, amelyet a nemzetközi szakirodalomban gyakran “water resources systems engineerlng“-nek neveznek, vagy hasonló hangzású elnevezésekkel jelölnek.

Először is az alkalmazott matematika eljárásainak átvételét kell említenünk. Ez tette lehetővé, hogy számos problémára explicit megoldást találjanak. Különösen nagy jelentősége van a numerikus módszerek területén bekövetkezett fejlődésnek. Ezek segítségével a hidrológiai és vízgazdálkodási folyamatok igen sok olyan matematikai modelljéhez, amely jelenleg nem oldható meg explicit módon, legalábbis az érdekes egyedi esetekre(Számszerű megoldást találhatunk. Fontos példaként itt csupán a determinisztikus módszerek területéről (ill. és IV. fejezet)a különböző típusú differenciálegyenletek, valamint a hidrológia és a vizgazdálkodás szempontjából oly fontos konvoluciós integrál numerikus megoldási lehetőségeit említjük.

A valószínűségelmélet, mint önálló tudományterület, a hidrológia és a sztochasztikus tározóelmólet (v. fejezet) terén i- gen lényeges haladást tett lehetővé, akár az egyszerűbb kórdé - sek explicit megoldása, akár a gyakorlati jellegű kérdések numerikus megoldása tekintetében (pl. a sorbanállási elméletnek vízellátási tározóra való alkalmazásával).