Vízgazdálkodási tározók tervezése (VMGT 65. VIZDOK, 1974)

I. BEVEZETÉS

16

Nem szaporítható kincsünk, a viz iránt támasztott, mennyiségi és minőségi igények egyre fokozódnak, s ugyanakkor az árvízveszélytől való védelem igénye is megnőtt. Ezért ma gondosabban kell megterveznünk a vízgazdálkodási létesítményeket, mint bármikor azelőtt. Ez azt jelenti, hogy a legjobb tervezési módszsrsk is épp hogy csak jók.

így pl. ma már lehetséges, hogy az árviztározók valamely csoportjának működését összességében optimálisan szabályozzuk. Ugyanakkor régebben az árvízvédelem gyakran árvízvédelmi töltések építésére szorítkozott, amelyeknek a gazdasági és hidrológiai jellemzői sokszor távolról sem voltak optimálisak. Hasonlóképpen manapság nyilvánvalóan senki sem kezdene egy öntöző- rendszer tervezésébe és finanszirozásába anélkül, hogy valószi- nüségelmáletileg megalapozott részletes adatai lennének a rendszer vízgazdálkodási csődjével járó kockázatokról. Ugyanakkor a - mondjuk - kereken két és fél évezreddel ezelőtt, a perzsa Dá- riusz császár uralkodása idején épített öntözési létesítmények évről-évre, aratás előtt "Vabanque’-játszmáknak bizonyulhattak.

A kb. egy évtizede lehetővé vált vízgazdálkodási módszertan azonban az ismert vízgazdálkodási problémák hatékonyabb kezelésén kívül olyan új problémák kidolgozását is lehetővé teszi, amelyek különösen a megváltozott infrastruktúra következményei. E változás a vízgazdálkodási rendszerek antropogán változásaiban, mennyiségi ás minőségi vonatkozásban egyaránt megnyilvánul.

Mennyisági vonatkozásban - hogy csak egy-egy példát említsünk - a tározók tervezésekor ma már figyelembevehetJük (mondjuk) a 2000. év kedvezőtlenebbé váló lefolyási viszonyait (a mainál nagyobb árvizekét és kisebb kisvizeket). Minőségi vonatkozásban pedig pl. a tározók célszerű működtetésével enyhíthető a folyókba kisvizkor beboo3ájtott hőszennyezés hatása.

Egy “Vizgazdálkodási tározók tervezése’ cimü mü létjogosultsága tehát nem csupán azon alapul, hogy e szakterületen lé-