Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
V
Vízföldtani Atlasz vannak a vízlefolyási viszonyokra, vagyis káros feliszapolódások, kimosások, egyszóval elfajulások nem keletkeznek, s így a fenntartási költségek is a minimumra csökkennek. Vízfolyássűrűség (S). A vízfolyások területi sűrűségét kifejező egyenlet: ahol F a vízgyűjtő terület kiterjedése, EL a vízfolyások összes hossza. Egyébként azonos körülmények között át nem eresztő talajú vízgyűjtő területen, nedves éghajlaton nagyobb, vizet áteresztő talajokon és száraz éghajlaton kisebb értékű. Száraz területen például gyakran csak egy-két nagy folyó marad meg, s ezek is rendszerint nedves éghajlatú területről származnak. A V. közlésekor meg kell adni, hogy a feldolgozás milyen fajta (természetes, mesterséges) és nagyságú vízfolyásokat vesz figyelembe. Vízforgalmi ábra (vízgazdálkodási diagram). Az ipartelepek, üzemek vízforgalmának folyamatábrája, ábrázolási módja a vízgazdálkodás áttekintését teszi lehetővé. Az ábrán a vízmeny- nyiséggel arányos szélességű sávok jelzik a víz útját a beszerzéstől az üzemek gyártástechnológiai folyamatain keresztül, egészen a szennyvizek befogadóba való vezetéséig. A V. a forgatott vizet körös, ill. önmagukba visszatérő íves sávokkal ábrázolja. Színezéssel vagy vonalas jelöléssel jelzi az ipartelepen belül forgalomban levő víz, ill. szennyvíz minőségét is. Az energetikában használt Shankey-diagramhoz hasonló V.-k tanulmányozása alapján nyílik lehetőség a víztakarékossági intézkedések, a vízforgatás, ill. sorozatos újrafelhasználás megvalósítására. (-»- Ipari vízgazdálkodás) Vízforgalom. A vízszolgáltató rendszerben vagy annak valamely részében egy adott időszak alatt, különféle okból mozgatott vízmennyiségek összessége. Ennek alapján készítik el a rendszerre vagy a megfelelő részére vonatkozó vízmérleget. Tartalmazza a különböző helyeken termelt és kiszolgáltatott vízmennyiségeket. Ennek megfelelően két értelmezésben használt fogalom: 1. egy vízhasználó vízforgalma, a vízhasználó vízbeszerzését és használt (szenny)-vízkibocsá- tását egyesítő fogalom; 2. vízgazdálkodási egység vízforgalma, az egységen települt vízhasználók vízforgalmának együttese. Vízforgatás (vízcirkuláció, vízvisszafordítás). Az elsősorban ipari és mg.-i üzemekben (halastavakban), továbbá fürdőkben, egyéb kommunális létesítményekben stb. előforduló ismételt vízfelhasználás; ugyanazon felhasználó helyen, zárt rendszerben, gyakran közbenső kezeléssel, a vizet többször hasznosítják, és gyakorlatilag csak a V. során fellépő veszteséget pótolják friss vízből (hűtő- és strandvíz). A V. a vízkészletgazdálkodás fontos eszköze, mert a vízbeszerzés bázisára nézve jelentősen csökkentheti a fogyasztó vízigényét. Az üzemi vízgazdálkodásnak az a folyamata,, amikor az üzemen belül már hasznosított vizet megfelelő kezeléssel (hűtés, esetleg ülepítés) újabb felhasználásra alkalmassá tesznek és uo., azonos célra ismételten hasznosítják. Az iparban a hűtővizek V.-a a legelterjedtebb. A vízben szegény vidéken telepített medencés fürdők vizét ugyancsak V.-sal pótolják. A V. vízkészlet-takarékossági szempontból nagy jelentőségű, mert intenzív bevezetésével a frissvízigény, a vízbeszerzés a teljes vízhasználat elenyésző hányadára csökkenthető. Rendkívül — vízigényes üzemek vízellátása vízben szegény vidéken V. nélkül sokszor megoldhatatlan. A V.-ra kötelezett ipartelepek vízgazdálkodását a vízügyi hatóság rendszeresen ellenőrzi, mert az iparvállalat anyagilag nem érdekelt a V. fenntartásában, sőt az ezzel kapcsolatos üzemköltségek a vállalat termelési költségeit növelik. A V. különféle üzemi berendezéseit, gépeit összefoglaló néven a V. műtárgyainak nevezzük. Legfontosabbak a — hűtőtornyok és a hűtőtavak. Tágabb értelemben ide számítjuk az átemelő szivattyútelepeket, hálózatokat és a forgatott víz kezelésére használt víztisztító berendezéseket is. Vízfő. A felvízcsatornához csatlakozó, az üzemvíznek az erőtelepbe vagy a nyomócsövekbe irányítására, a felvízcsatorna vízszínének szabályozására, a jég és az — uszadék levezetésére, szükség esetén a -»- hordalék leülepí- tésére és eltávolítására épült létesítmény. (-*• Csatornafő) Vízföldtan (hidrogeológia). Az alkalmazott földtan ága. Tárgya: a föld szilárd kérgében elhelyezkedő és mozgó víz. Az általános vagy elméleti V. a víz eredetét, elhelyezkedésének módját kutatja. A gyakorlati V. a vízszerzés földtani lehetőségeivel, a víz kutatásának, feltárásának és kitermelésének földtani vonatkozásaival foglalkozik. A regionális V. meghatározott területek, V.-i egységek V.-i viszonyait vizsgálja. Vízföldtani Atlasz. Valamely ország, országrész vagy vízföldtani tájegység vízföldtani 803
