Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
V
Vízépítés története nemű magas- és mélyépítési tevékenység. A V. céljait szolgáló építőipari ágazatot szokás vízépítőiparnak is nevezni. Vízépítési terméskő. A folyószabályozási művek legfontosabb építési anyaga. Minőség és darabnagyság szerint osztályozzák; minőség szerint van I. és II. osztályú V. Mindkettő megfelelő keménységű és fajsúlyú, kismértékben faragható (idomítható), a II. osztályú azonban általában nem fagyálló, ezért csak a művek állandóan víz alatt maradó részének építésére szabad használni. A darabnagyság szerinti osztályozás: TA-jelű (5—25 kg darabsúlyú), a legnagyobb mennyiségben használt TB- (25—100 kg) és TC-jelű (100—150 kg). (-«- Terméskő) Vízépítés története. Az emberiség legősibb műszaki tevékenységének egyike a vízépítés; egyidős az emberi kultúra történetével. A legősibb kultúrák (Egyiptom, Babilónia, India, Kína stb.) termelőerőinek fejlődése, gazdasági fellendülése a vízhasznosításnak, ill. a vízépítés terén elért eredményeknek köszönhető. A matematika és a természettudományok (geometria, csillagászat stb.) kialakulása is nagyrészt a vízépítéssel kapcsolatos. Az első vízépítési munkálatok nem védelmi jellegű munkák, hanem víz- hasznosítások voltak (víztároló- és öntöző- berendezések, öntöző- és hajózócsatornák). A legrégibb ilyen létesítmények az i. e. 3—4. évezredből valók. Európában az első ismert vízimunkálatokat a rómaiak végezték: csatornákat ástak, mocsarakat csapoltak le s kelet kultúráját továbbfejlesztve városaik ellátására hatalmas vízvezetékeket építettek. Ok terjesztették el a vízerőhasznosítást is. Az újkorban a vízépítés fejlődésének az öntözés elterjedése és a kamarazsilip (hajózózsilip) feltalálása adott lendületet. Az első jelentősebb öntöző-hajózó csatorna Olaszországban, a középkor végén épült (Naviglio Grande, 1178). A kamarazsilip feltalálása (1253?) tette lehetővé a folyók irányát követő élővízű csatornák építése helyett az állóvizű, zsilipes csatornák létesítését. A XVII—XVIII. szd. folyamán Angliában, Franciaországban és Németországban stb. nagy öntöző- és hajózócsatornák épültek, melyeknek fontos szerepük volt a nyugati országok gazdasági fejlődésében: ezek biztosították az áruforgalom fellendülését és az öntözéses gazdálkodás elterjedését. A XIX. szd. folyamán alakultak ki a folyószabályozás és ármentesítés tudományos alapelvei és megkezdődött a vízlépcsők építésével és a különböző mozgatható gátak kialakításával a folyók csatornázása, ami a víziúthálózat további bővítését tette lehetővé. Ugyanekkor terjedt el a városok központi vízművek révén való vízellátása és csatornázása is. A „vasutak és a csatornák harca” csak átmenetileg hátráltatta a vízi utak fejlesztését: az ésszerű munkamegosztás kialakulásával a hajózó csatornaépítés a XIX. szd. második felében ismét fellendült s a legnagyobb hajózócsatornák ekkor épültek. Nagy lendületet adott a vízépítésnek a vízerőhasznosítás fejlődése: korszerű turbinák kialakulása és a villamosenergia-átvitel problémájának megoldása (1885), valamint a beton és vasbeton alkalmazása a duzzasztó799 A világ nagyobb vízesései 1 Vízesés, zuhatag Folyó Ország Magasság m-ben Angel Churun Venezuela 1000 Tugela T ugela Dél-afr. Közt. 948 Kjellfossen Norvégia 792 Yosemite Yosemite Creek USA 739 Kukenaam Mazar Brit Guayana- -Venezuela 610 Sutherland Arthur Üj-Zéland 581 Kilc Kile Norvégia 561 YVollomombie Macleay Ausztrália 519 Ribbon Cascade Creek USA 491 Tivoli Aniene Olaszország 160 Yellowstone Yellowstone USA 122 Viktória-zuhatag Zambézi Rhodesia—Zambia 108 Grand Falls Hamilton Kanada 90 Niagara Niagara Kanada—USA 51 Stanley-zuhatag Kongó Kongó/L. 40 SchatThausen Rajna Svájc 20
