Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)

V

Venturi-szonda 774 konfúzorból, torokból és diffúzorból áll. A mérő­magasságot a konfúzor kezdete és a torok között kialakuló A nyomáskülönbség alakjában mér­jük. Vízszállítására a Q_ ~ Ahl/2 egyenlet jel­lemző, ahol A a méretviszonyoktól és a konfúzor kialakításától függő tényező. (->- Mérőszűkület) A nyílt felszínű vízfolyásba építhető V. neve: Venturi-csatorna. Szabad átfolyás esetében •— ha a torokban a vízmozgás rohanó — a felvíz ma­gassága egymagában is meghatározza a víz- szállítást (vízhozamgörbéjének egyenlete: Q_ — = AH”); alulról befolyásolt átfolyás esetében, ha az alvíz a visszahatási határ fölé emelkedik, mind az alvízszint, mind a felvízszint magassá­gának ismerete szükséges. Venturi-szonda. Kisméretű -*■ Venturi mé­rő, amely a rajta átáramló víz középsebességét méri. A -*■ Pitot-csőnél jóval nagyobb mérő- / v2 \ magasságot állít elő MA ~ 4-w—I. Ha a se­\ _ 2 gj bességeloszlás a szelvényben állandó, összefüg­gés határozható meg a mért sebesség és a szel­vény vízhozama között. Veres szárnyú koncér (bodorka, a Balaton vidékén: göndér; Rutilus rutilus L.). Kisebb-na- gyobb folyó- és állóvizeinkben mindenütt gya­kori, tömegesen található halfaj. Nálunk alig fogyasztják, inkább értékes ragadozó halaink táplálékaként jelentős. Nagy tömegben talál­ható, toxicitásra érzékeny faj; teszt-állatként használható. Verőkos. Az -*■ istrángos cölöpverőnek ön­töttvasból (esetleg fából) készült verőtagja. Sú­lya 100—250 kg között változik. (-► Cölöpverő gép) Verősapka. A -*■ szádpallók és cölöpök le­veréséhez használt idomvas, amelyet veréskor a cölöpök vagy pallók fejére, verőlapjára helyez­nek. A V.-t cserélhető keményfa betéttel (bütü) látják el; rendeltetése a pallók és cölöpök hasa­dásának, forgácsolódásának megakadályozása. Versenymedence. Az úszóversenyek meg­rendezésére alkalmas, a nemzetközi előírások­nak megfelelő méretekben épített medence. Hossza 25 m, 33 x/s m vagy 50 m. Szélessége a 2,40 m széles úszósávok számától függ. A két oldalon a medence széléig 0,40—0,40 m-es közt is figyelembe kell venni. A szabványos olimpiai méretű pályán 8 úszósáv van, a V. szélessége tehát 20 m. A V. mélysége 1,80—2,00 m, ha vízilabda-mérkőzésre is használják, 2,00—2,30 m. A víz hőfoka 20—23 C° lehet. Vertics Ferenc (1740—1800 ?) korának egyik legképzettebb kultúrmérnöke. Kezdetben a Dunántúlon működött. Részt vett a Sió— Balaton vízrendezési munkáinak előkészítésé­ben. Utána a Tiszántúl térképezési munkáiban vett részt. Vertikális elterjedés. A mélység szerinti elterjedés biológiai jelenség. A mély tavak hő- mérsékleti és biokémiai -*■ rétegződése miatt egyes élőlények csak bizonyos réteg (ek) ben élnek. Vertikális szivattyú. Függőleges tengelyű szivattyú. Vertikális vándorlás. Vízi élőlények mély­ség szerinti helyváltoztatása, legtöbbször a fény napszakos változása miatt. Vert kút -*■ Norton -kút Veszélyességi pótlék Bérpótlékok Veszteségmagasság. Az egységnyi súlyú víztestnek meghatározott út mentén bekövetke­zett helyzetienergia-veszteségét jellemző, hosz- szúság-dimenziójú mérőszám. Vetemedés (kajszulás). A szabálytalanul (pl. csavarodottan) nőtt fából készült elemnek (léc, deszka stb.) száradás hatására bekövetkező sza­bálytalan alakváltozása. Vetítőbot. Hengeres, vékony rúd ->- szög- dioptrával, ->- szögtükörrel vagy szögpriz­mával a szem magasságában meghatározott pontnak a talajra való levetítésére; régebben fából, újabban fémből készült. Hosszúsága a szem magasságának megfelelően változtatható. Vető -*• Törés Vetődési forrás -*■ Forrás Vetődés menti forrás Forrás Vetőrendszer ->- Törés Vetület. Valamely tárgy meghatározott síkra vetített képe. V.-i ábrázolás : a testek ábrázolása különféle helyzetű síkokra vonatkozó V.-ekkel. A műszaki rajzokon általában merűleges (orto­gonális) V.-eket használnak. Fő V.-ek: az elöl- nézet, az alaprajz, a felülnézet (MSZ 7—57). Vezetőcső (vezércső). A fúrt kútnak felülről második ->• csőrakata, amely építés közben a furatot a beomlás ellen védi, és biztosítja a fúrás függőleges irányát. Vezetőfa -*■ Sasfa Vezetőkerék. Az áramlástechnikai gépek állórészének áramló közeggel érintkező lapáto- zott része, mely a közeg perdületének és sebes­ségének megváltoztatására, esetenként pedig állítható lapátjaival elzárására szolgál. A réstúl­nyomásos turbinában a vizet a járókerékre irá­nyító, terelőlapátokból álló kerék. A vezetőlapátokat a felső, valamint az alsó gyűrű fogja össze. Kivé­teles esetektől eltekintve, a V. szabályozza a víznyelést. A vezetőlapátok általában mozgat­hatók, ha nem, a víznyelést a járókerékkel vagy a turbina előtti csőzárral kell szabályozni.

Next

/
Thumbnails
Contents