Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
T
Távjelző vízmérce A vízügyi hálózatban használt még a hordozható T. Fémdobozba építik, és hordozószíjjal, beszerelt zseblámpaelemmel, beszédváltós kézibeszélővel látják el. Távbeszélő-oszlop. A szabad vezeték támpont-szerelvényeinek (tartóvasak, szigetelők) felrögzítésére és tartására szolgáló, általában 6 m hosszú vasbeton v. telített fenyőfa oszlop. Nagyobb igénybevétel esetében (pl. töréspontokban) kapcsolt oszlopszerkezeteket: A- oszlopot (bakoszlopot), ikeroszlopot alkalmaznak. Ha oszlopmagasításra (általában 7,50—16 m föld fölötti magasság) van szükség, akkor nyel- ves oszlopokat használnak. Ez három telített oszlop felhasználásával készül: két földbe ásott oszlop közé kötőcsavarral, keményfa tuskókkal egy harmadikat — ez a nyelves oszlop — illesztenek. Távbeszélő-rendszerek. A különféle távbeszélésre használt berendezéseknek bizonyos szempontok szerinti csoportosítása. A vízügyi T. közötti különbséget az adja, hogy a mikrofon és jeláram helyi v. központi áramforrásból származik-e, valamint hogy a vonalágakon a jelzőáramot és beszédáramot miként továbbítják. Eszerint három rendszert különböztetünk meg. 1. CB-rendszernél (Common—Battery), a mikrofonáramkört, valamint a hívójeláramot központi áramforrás táplálja; ezt az áramforrást rendszerint a kapcsolóközpontban helyezik el. A beszélgetés és hívás a V-j és V2 vonalágon bonyolítható le. 2. Postai LB-rendszernél (Local—Battery) minden állomásnak helyi telepe van a mikrofonáram táplálására. A jelzőáramot a készülékekbe beépített induktor szolgáltatja. A beszélgetés és a hívás ugyancsak a ~V1 és V2 vonalágon bonyolítható le. 3. A vízügyi LB-rendszernél (más néven Taraba- rendszernek is nevezik Taraba István oki. gm., a rendszer tervezőjéről) a mikrofonáramot helyi telep szolgáltatja, a jelzőáramot pedig a készülékbe épített induktor adja, és továbbítása a hívott állomásokhoz a V2 vonalágon és a földön át vezet. A beszélgetés itt is a Vx és V2 vonalágon folyik. Ezt a T.-t földelt párhuzamos rendszernek is nevezik, mivel az állomások hallgatóáramkörei párhuzamosan csatlakoznak a V, és V2 vonalágakra, amíg a hívásra szolgáló szerkezetek, a készülék induktoraival párhuzamosan kapcsolt jelzőcsengők a V2 vonalág és a föld közé vannak kapcsolva. Távbeszélő vonal -► Vonal Távcső (geodéziai távcső). Általában: Optikai eszköz, lencserendszer, mely a távoli tárgyakról olyan képet ad, melynek látószöge nagyobb a tárgyénál. A nagy fókusztávolságú tárgy lencséje a tárgyakról kicsinyített, fordított valódi képet ad, melyet a kis fókusztávolságú szem711 Változó fókusztávolságú távcső lencse megnagyít. A geodéziai T.-vek állandó fókusztávolságúak, ezért bennük a kép a szemlélt tárgy távolságától függően más-más helyen keletkezik, következésképp a szálkeresztnek kell elmozdíthatónak lennie, hogy a képet a szálkereszten fölfoghassuk. A geodéziai T.-vek nagyítása általában 15—25-szörös, mely a szemlencse állításával 45-szörösig növelhető. Távfűtés. A lakótelepek, háztömbök, középületcsoportok melegvíz-fűtése központi telepről, közterületen, ill. nagy kiterjedésű ingatlanon belül (pl. kórházak, klinikák) fekvő, hő- szigeteléssel ellátott csőhálózaton keresztül. A hőtermelő központ lehet külön e célra épült gőz- és melegvíz-kazántelep, fűtőerőmű meleg használt vize v. hévízkút. Táv-hőmérsékletíró. A nehezen hozzáférhető v. zárt helyek hőmérsékletének észlelésére, a megfigyelőhelyhez való továbbítására és ott önműködően történő följegyzésére szolgáló műszer. A mérőtest mérőfolyadékának térfogat- változása egy hajszálcsövön át kihat az írókészülék rugós dobozára — v. a Bourdon- testre —, az mozgatja az írókart. Távjelzés. A kutak, a magaslati tároló- medencék vízállásának jelzése a vízmű gépházába, nagy vízművekben pedig a diszpécser- szolgálathoz, ill. a központi vezérlő terembe. A T. eszközei a vízszintjelző műszerek. Távjelzőrendszer. A vízállási, csapadék-, hidrometeorológiai adatok távközlését végző jelzőberendezés. Vezetékes és vezeték nélküli (URH) változatok használatosak. Távjelző vízmérce. Olyan vízszintészlelő készülék, amelynek vízállás-érzékelője (adó) és jelző v. író észlelőműszere (vevő) között nagyobb távolság van, és a mérőérzékelő a vízállással arányos jelzést — főként elektromos, esetleg pneumatikus úton vezetéken v. rádióhullámok alakjában -—• küldi a vevőhöz. Az elektromos 46*
