Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)

B

Barázdás öntözés

fejlett, különálló lemezkékből álló cellulózpáncél. Tengerben és édesvizekben élnek. A Balaton legfeltűnőbb planktonalgája, a fecskemoszat (Ceratium hirundinella) is ide tartozik.

Barázdás öntözés (áztató öntözés). A felületi öntözőmódszerek közül a legtökéletesebb. Az öntözés során a víz nem borítja a talaj teljes felületét, az öntözendő növény sorai között húzott barázdákba vezetett vízzel áztatjuk be a talajt. A barázdák távolságát és méretét a talaj kötöttsége határozza meg. Laza talajon 50—60 cm, középkötött talajon 70—80 cm, kötött talajon 100—140 cm a barázdatávolság. A barázda mélysége 10—30 cm, szélessége 40—80 cm között változhat. A barázda lehet nyílt vagy

60

Laza talaj Kötött talaj

Barázda beázási szelvénye

Barázdáson öntözött kukorica

zárt. Nyílt barázdával a be nem szivárgott vizet a tábla végén elvezetjük. £árt barázdánál az ösz- szes víz beszivárog a talajba. A barázdák esése a 10%0-et nem haladhatja meg. Nagyobb terepesésnél a barázdák irányát az esésvonalakkal hegyes szögben kell kitűzni. A B.-sel 30—40 mm öntözővíz egyenletesen kiadagolható. Ilyen öntözővízadagok a levegőigényes kapásnövények számára is megfelelőek.

Barit (sülypái, BaS04). Rombos rendszerben

kristályosodó ásvány. Keménysége 3—3,5, fajsúlya 4,3—4,7. A kémiai és festékiparban, a papír- és tapétagyártásban, továbbá a mélyfúróiparban az öblítővíz fajsúlyának növelésére alkalmazzák.

Barlang. A földkéregben természetes úton létrejött nagyobb méretű üreg. Keletkezhet kőzettömegek tektonikai mozgásakor, tengerpartokon ->- abrázióval, kőzetek felhalmozódása alkalmával (korall-, láva- és mésztufa-B.) stb., leggyakrabban azonban karsztosodással (-► Karszt). A kisebb méretű B.-nak sziklaüreg, kőfülke, a függőleges kiterjedésűnek pedig akna-B. a neve. A karsztos B. keletkezése a kőzetrepedések oldásos kitágításával kezdődik. Amint a víz hordalékot (homok, kavics) is tud magával ragadni, megindul az -*■ erózió s vele a nagyarányú üregképződés. A karsztra érő patak bújtató ü.-ban tűnik el és a forrás-B.-ban lép ismét felszínre. Ha a két járatrendszer összekapcsolódik, átmenö-B. keletkezik. A karsztos erózió szintjének megváltoztatásával képződik az emeletes B. A B.-ok beszakadással és kitöltő- déssel (cseppkő, agyag) pusztulnak. Különleges kitöltődésűek a B.-ban megrekedt téli hideg hatására keletkező jeges-B.-ók. A B.-okban, különösen a vízjárta karsztos B.-okban változatos az élővilág.

Mo.-on sok, mind tudományos, mind idegen- forgalmi szempontból értékes B. van: az aggteleki barlangok (.Baradla, Béke- stb.); az István-, Anna-, Szeleta- és az Istállóskői-B. (Bükk); a Bál- völgyi-, Szemlőhegyi-, Mátyáshegyi-B. (Bp.-en); az Abaligeti-B. (Mecsek); a Tapolcai-tavas-B. stb. Ismert külföldi B.-ok a Postojnai (régen Adels- bergi) cseppköves B. Jugoszláviában; közelében ugyancsak a Karszt-hegységben Skócián (San Canziano) község mellett feltárt B. hatalmas méretű termeivel, 100 m magas főfolyosójával tűnik ki; az Eisriesenwelt jeges B. Ausztriában, a Salzach völgyében; ismert a Gömör—Tornai- karszton Csehszlovákiában a dobsinai jeges B.; az É-amerikai Kentucky ún. Mammouth (Óriási) B. több emeletes, hosszú járatokkal.

Barlangforrás. A barlangok belsejében a mészkő v. dolomit hasadékaiból, járataiból feltörő, a legtöbb helyen patakokban folytatódó -»• forrás.

Barlangi élőlények (troglobionta). A barlangi élettér élővilága. Főképpen az állatvilág tagjai. Lehetnek igazi barlanglakok (eutroglo- bionta), barlangkedvelők (hemitroglobionta troglo- phil), barlangjárók fpszeudotroglobionta) és barlangi vendégek (tychotroglobionta), ill. idegenek (troglexek).

Az igazi barlanglakok mind életmódjukbam