Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)

Sz

Szívóelevátor

eleme; olyan cső, amely a szívócsonktól a lábszelepig terjed. Állapota, tömítettsége és elhelyezése a szivattyú teljesítményét lényegesen befolyásolja.

Szívóelevátor. Űszó-rakodó- és szállítógép, amely az anyagot hidromechanizációs úton, zagyszivattyú és csővezeték segítségével szállítja. Úszótestre szerelt hajtómotorból, -► zagyszivattyúból, bontóvízszivattyúból, mozgatható szívócsőből és nyomócsőből áll.

A Sz. az uszályban szállított anyagot — iszapot, homokot stb. — bontóvízzel hígítja. Az előállított zagyot a -► szívócsövön keresztül a zagyszivattyú segítségével a nyomócsövön át az ürítési helyre nyomja.

Szívógépkocsi -»■ Iszapszippantó kocsi

Szívóképesség. Az a legnagyobb teljes -*■ szívómagasság, amellyel a szivattyú még -»• kavitáció nélkül jár. Általában a ->- centri- fugál-szivattyúk Sz.-e nagyobb (~6 m), mint a félaxíális (-y4 m) és axiális (~2 m) gépeké.

Szívókosár. A felszíni vízmű mederbe nyúló szívóvezetékének végére fölszerelt, acélpálcákból és acélszitaszövetből készült kosár, amely a vízben úszó, ill. lebegő szilárd daraboknak, vízi állatoknak (halaknak stb.) a szivattyúba jutását akadályozza meg.

Szívómagasság. Vízgépek járókerekének

680

magassága az alvízszint fölött. A gépekre jellemző -*■ szívóképesség ellenőrzésénél a Sz. mellett figyelembe kell venni a szívócső áramlási veszteségeit és a víz sebességmagasságát is.

Szívómedence. A szivattyúház mellett, esetleg alatt épített alacsony szintű medence, amelyből a szivattyúk a vizet kiemelik. Kellő

Szívókosár egytányéros lábszeleppel

K -— szelepház, G — szeleptányér, T — tányérvezeték, S — öntöttvas szívókosár

tartalék gépegység esetén a nagyméretű Sz.-ben tárolt víz tartalékul is szolgál.

Szívó—nyomó kotró. A folyók, tavak és csatornák mederkotrására, általában laza anyaSzívó—nyomó kotró