Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
B
Balás Jenő egyenlet szerinti egyensúlyban vannak egymással. A B. halászata jelentős, nagyüzemi módszerrel folyik. A halásztelepekről motoros halászhajók futnak ki, 1200 m-es húzóhálókkal ún. tanyákat vetnek, amelyeket egy v. több rugatással húznak meg. A hálókat csörlőmotorokkal vontatják. Újabban német mintára egyre több óriásvarsát alkalmaznak, részben az újonnan betelepített angolna fogására, másrészt a nyári eredménytelen nagyhálós halászat helyettesítésére. Az óriásvarsák és az eresztőhálók is passzív fogóeszközök, amelyeknek az elsőrendű szerepe ún. jó halak fogása. A B. éves halfogása 120—180 vagon között van. Balatoni hajózás. A tó teljes hosszában hajózható középvízállásnál 22—25 dm merülésű hajókkal, kivéve a somogyi part menti Balatoni vitorláskikötő 6—800 m széles sávot és a Keszthely előtti 2 km-es mederrészt. A személyforgalom csaknem 90%-a a nyári üdülési idény 3—4 hónapjára esik. A tihany—szántódi rév forgalma is igen jelentős. A teheráru-szállítás fő anyaga az északi parton bányászott terméskő, továbbá helyi építőanyagok. A vízi szállítás fejlődése a Sión való rendszeres hajózás lehetővé tételétől függ. Gyorsan fejlődik a vitorlázás és a sporthajózás. Balatoni kecskerák -*• Tízlábú rákok Balatoni kikötők. A tavi személy- v. áruforgalom irányítására és fogadására épült kikötők. Van üzemi rendeltetésű és sporthajókikötő is. Közforgalmú kikötők jelenleg: Keszthely, Balatongyörök, Szigliget, Badacsony, Révfülöp, Tihany, Balatonfüred, Alsóörs, Balatonalmádi, Balatonkenese, Siófok, Balatonföldvár, Balaton- szemes, Balatonlelle, Balatonboglár, Fonyód, továbbá Tihany-rév és Szántód-rév, tehát 16 hajó- és 2 kompkikötő. Az üzemi kikötők a badacsonyi kőbányák, a Balatonfüredi Hajógyár, továbbá Siófokon a vízügyi szolgálat, a kotróvállalat és a halászati vállalat kezelésében vannak. A zárt kikötők közül legnagyobb a balaton- aligai. A hullámzás okozta hordalékmozgás és part menti lerakódás miatt a kikötők bejáratát és medencéjét 1—3 évenként kotorni kell. A D-i parton a hullámverés ellen védőmedencék, az É-in nyílt kikötők épülnek. B. felügyelősége (1912—1948). A fokozatosan kiépített és állami kezelésbe vett B. ügyeinek intézésére és a Balaton partvédelmének fejlesztésére alakított szerv. 1948—1953-ig kibővített hatáskörrel a Székesfehérvári Vízügyi Igazgatóság szakaszmérnökségeként működött. 1953- ban a vízügyi szolgálat által épített B.-et a KPM vette át. A Balatonnal kapcsolatos valamennyi vízgazdálkodási feladat ellátását pedig 1960-ban a Balatoni Vízügyi Kirendeltségre bízták. Balatoni vízszintszabályozás. A siófoki vízleeresztő zsilip kezelése útján, tudományos előrejelzés figyelembevétele mellett folyamatosan végzett művelet. Célja a túlságosan magas és túlságosan alacsony vízszint okozta károk elkerülése, továbbá a vízhasználók részére a lehető legnagyobb vízmennyiség biztosítása. A jelenlegi szabályzat a siófoki — és a vele azonos tengerszint fölötti magasságú többi — vízmérce 0-pontjához képest adja meg minden hó l-ére 20 cm-es vízálláshatárok között a lehetőleg megtartandó vízszinteket. A maximális értékek V. 1. és VI. 1-én 80—100 cm, a minimális értékek X. 1, XI. 1. és XII. 1-én 40—60 cm. A balatoni vizeresztés. A Balaton fölösleges víz- mennyiségének a leeresztése v. a Sió időszakos hajózásának és egészségügyi mederöblítésének célját szolgáló vízlevezetés. A vizeresztés a siófoki -*■ vízlépcső vízleeresztő zsilipén, az át- hajózás a 85 m hosszú, 12 m széles ->- hajózsilipen át történik. A 2 x4 m széles nyílású vízle- bocsátó zsilip a Balaton legkisebb vízállásakor is 50 m3/sec. víz áteresztésére alkalmas. Ezzel egy nap alatt 7 mm-rel apasztható a Balaton vízszintje. Csapadékos időszakban, amikor a Sió alsó szakaszát a mellékfolyók megtöltik, a fenti vízhozamnak csak 50—60%-a ereszthető le. Balaton vízháztartása -► Balaton Balás Jenő (1882—1938) neves bányamér57
