Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)

Sz

Szabályozási vízszint

számítással v. az egészséges mederszakaszok figyelembevételével tapasztalati úton meghatározott — a szabályozással elérni kívánt — szélessége.

Szabályozási vízszint. A szabályozási művek tervezése céljára számítással v. gyakorlati tapasztalatok alapján előre meghatározott nagy-, közép- v. kisvízszint. Ahol vízmérceészlelésekből sokévi adatsor áll rendelkezésre, ott az észlelések alapján 20, 30, 50 éves átlagból állapítják meg a Sz.-et.

Szabályozási vonal. A szabályozandó meder szabályozás utáni (tervezett) tengelyvonalára mindkét oldalra fölmért fél-fél szabályozási szélesség alapján kapott két vonal. A folyó tervezett középvízi v. kisvízi — medrének jobb és bal partvonala a -*■ szabályozási szélességnek megfelelő távolságra, ill. a tó partrendezésének előirányzott vonala. A Sz. határozza meg a tervezendő -*• szabályozási művek helyét.

Szabályozó (regulator). A szabályozást végrehajtó berendezés. Rendszerüket tekintve ismerünk arányos (P), integráló (/) és differenciáló (£)) Sz.-kat. A fordulatszám-, hőmérséklet-, szint- stb. Sz. a fölsorolt jellemzőket érzékelő és azok értékébe beavatkozó Sz. Az elektronikus, mechanikus, hidraulikus, pneumatikus Sz.-kban a jelátalakítás és továbbítás a felsorolt közvetítő közegek segítségével történik. (Kettős szabályozás)

Szabályozó gyűrű. A vízturbinák vezető- lapátjait egyszerre állító biztosítógyűrű, melyhez a vezetőlapátok állítókarjai csuklós-hevederes mechanizmussal csatlakoznak.

Szabályozótű. A -*■ Pelton-turbina sugárcsövének kiömlőnyílását elzáró, kúpos alakú test, melynek alakja a jó hatásfokot részleges vízátbocsátás esetében is biztosítja. A turbina szabályozásakor a Sz. késleltetve követi a — vízsugárterelőt. (-»- Kettős szabályozás)

Szabálytalan hiba. Olyan hiba, amelynek nagysága és előjele szabálytalanul változik. A Sz.-k jellemzője az, hogy számtani közepük 0.

Szabó Gyula (1846—1875) mérnök, műegyetemi tanár, 1870—1875-ig a Műegyetem Víz-, Út-, Vasút- és Hídépítészet Tanszékének tanára.

Szabványos mérés. Olyan mérési művelet, amelyben a szabványokban előírt műszereket és mérési módszereket meghatározott pontossággal alkalmazzuk.

Szag — Íz

Szagküszöbérték. Az a hígítási határérték, amely mellett a szag a vízen még érzékelhető.

650

A természetes vizek szagát a víz hőmérséklete, a vízben elnyelt gázok, a víz vegyi összetétele, főleg szervesanyag-tartalma befolyásolja. A szagok származásuk és jellegük szerint két csoportba oszthatók: a) természetes eredetű szagok (pl. mocsár-, fás, föld-, penész-, hal-, rothadás-, kénhidrogénszag), b) mesterséges eredetű szagok (fenolos, karbolos, klórfenolos stb.).

A szag áthatóságát a nemzetközi beosztás 5 fokozatba sorolta, az 5. fokozat oly erős szagot jelent, hogy a víz ihatatlan.

Szagot keltő anyagok. Olyan vízben oldott gáznemű v. illő vegyületek, amelyek a vízből a levegőbe és onnan az orrba kerülve, a nyálkahártya szaglóidegeit valószínűleg kémiailag izgatják. A szagérzés foka a vízben oldott anyag minőségétől és töménységétől függ, amely a -*■ szagküszöbértékkel fejezhető ki.

Szakadó part. A folyók, vízfolyások meredek, rendszerint homorú partja, melyet a víz állandóan támad, koptat és alámos. Ha a víz támadóereje a part anyagát fokozatosan lemossa s azt magával ragadva tovább szállítja, partelmosásról beszélünk. Azt a folyamatot, amikor a part alámosása következtében a partoldalból egy-egy nagyobb darab leválik és a mederbe szakad, partomlásnak nevezzük, amikor pedig a levált partrész egy szakadólap mentén megcsúszik v. teljesen a mederbe süllyed, a jelenséget partcsúszásnak mondjuk.

Állóvizeknél: a meredek part legmagasabb vízszín fölötti része, ahová csak hullámzáskor csap fel a víz. Vízfolyásoknál: a víz által megbontható medrű vízfolyások alámosott medre, az alámosás következtében időnként kisebb- nagyobb mértékben beszakadó part. A vízfolyások szabályozásának egyik gyakori célja a Sz.-oknak burkolással, partvédőművekkel való megkötése, az alámosás és a további szakadások mérséklése v. megszüntetése a sodorvonal elterelésével.

Szakaszjelleg. A folyóvölgyben mozgó víztömeg munkaképességével, valamint ezzel összefüggésben a hordalékképzés, ill. -szállítás mértékével meghatározott, a folyószakaszra jellemző mederállapot. Ahol a mozgó víztömeg munka- képessége nagyobb, mint a hordalék továbbszállítására (és felaprózására) szükséges munka, ott a folyó a meder fenekét támadja és bemarja magát a földkéregbe. A folyók felső, hegyvidéki szakaszát általában ez az állapot jellemzi, az ilyen folyószakaszt felső Sz.-ű, eróziós v. hegyvidéki jellegűnek nevezik. Ahol a munkaképesség egyenlő az elvégzendő munkával, ott a folyó csak formálja medrét, és a ki-