Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)

P

Profilléc termelés. Az így keletkező szerves anyag növény­evő állatok testébe megy át, a producensek elfogyasztása által (fogyasztók, konzumensek). Ezek a szerves anyagot és a hozzákötött energiát fölhalmozzák (akkumulatív v. akkumuláló szerveze­tek, A2 energiaszint). A növényevőkkel más állatok (húsevők, ragadozók) táplálkoznak, me­lyek konzumensek és akkumulatív szervezetek, a A3, A4 s.í.t. energiaszintet képviselik. A tápláléklánc és az energiaszintek egymás­utánja nem végtelen. A legkisebb termetű és legnagyobb számú (legtöbb biomasszát jelentő) producens algákból (Ax) nagyobb termetű, de kisebb állományú növényevők (A2) és az egyre kisebb biomasszát jelentő, de mindig nagyobb termetű húsevők élnek. A számok piramisának tetején a legnagyobb termetű, de legkisebb állo­mányú csúcsragadozó áll (Elton-piramis). Mint a természet legtöbb folyamata, az életközössé­gek anyagforgalma is reverzibilis, körforgalom­szerű. A más felsorolt élőlények anyagcsereter­mékei és elpusztult testük anyagai az ismét pa­rányi méretű, de nagy tömegű heterotróf mikro­organizmusoknak szolgálnak táplálékul, melyek a szerves anyagban rejlő energiát fölszabadítják saját életfolyamataik fűtésére, a szerves anyagot pedig mineralizálják, azaz az autotróf növények számára hozzáférhető, egyszerű, szervetlen, „ásványi” formává alakítják (lebontó, elbontó, reducens, dekomponáló, v. dekomponens szervezetek), ami a körfolyamatot lehetővé teszi. Némely hulladékevő élőlény az életközösség hulladé­kait testébe építve magasabb energiaszintbe juttatja vissza (visszatérítő, rekuperáló v. rekupe- ráns szervezetek). A P. törvényszerűségeinek ismerete nemcsak a vízi élettérben termelő munkát végző halastó­gazdának, de a vízminőség kérdéseivel foglal­kozó minden szakembernek fontos (szerves- anyag-fölhalmozódás, önszennyezés, eutrofizá- lódás, oxigénforgalom, öntisztulás, vízvirágzás, rothadó iszap keletkezése stb.). A P. körfolyama­tai a vízi élettérben váltak először ismertté, de van szárazföldi P. is. (— Élelmi lánc) Profilléc. 1. A földmunkák kitűzésére hasz­nált léc. 2. Az elkészített földmunka, útkorona ellenőrzésére használt deszka v. palló, amelynek felső éle egyenes, alsó élét úgy alakítják ki, hogy a vízmértékkel beállított palló adja a kialakí­tandó profilt (felületet). Profundális zóna Életövek a vizekben Profundus víz Víztelenedési elmélet Prognózis -► Előrejelzés Program. Ált. értelemben: terv. A gazdasági 598 munkában: olyan célok gyűjtőneve, amelyek megvalósítására törekszünk. A jó P. fő jelleg­zetessége, hogy számba veszi a lehetőségeket, fölhasználhatóságuk mértékét és módját, maxi­mális hatékonyságú és gazdaságos. Programozás. 1. Matematikai értelmezése szerint: az az eljárás, amellyel bizonyos (több­nyire gazdasági) cél eléréséhez a rendelkezésre álló lehetőségek ésszerű kihasználására törek­szünk, matematikai módszerek segítségével. A program az az utasítás, mely a lehetőségek föl- használásának mértékét és módját figyelembe véve, meghatározza az elvégzendő munkát. Természetesen ügyelnünk kell, hogy ne lépje túl a rendelkezésünkre álló eszközöket, továbbá maximális hatékonyságú és gazdaságos legyen az éppen vizsgált célokat tekintve (pl. termelési érték, önköltség). A -+• matematikai modellben a programnak egy x vektor felel meg: matema­tikai értelemben magát az x = (xlt x2, ..., x„) vektort szokták programnak nevezni. Az x vek­tor xv x2, ..., x„ komponensei a program különböző tevékenységeinek mértékét adják meg. A P.-i feladat tehát e föltételek mellett, olyan x = (x±, x2, ..., x„) program meghatározása, amely maximalizál (v. minimalizál) egy C(x) = = C(xv x2, ..., x„) függvényt. A célfüggvény a program hatékonyságát jellemzi egy megha­tározott szempontból. (Ha egyidejűleg több szempontból vizsgáljuk a program hatékony­ságát, vektormaximum-feladatról beszélünk.) A P. leggyakrabban alkalmazott formája a -*■ lineá­ris P. 2. Az elektronikus számítógépek esetében a gépi P. a következő tevékenységeket foglalja magá­ban: a) megoldandó probléma tanulmányozása és elemzése; b) a pontos matematikai formulázás; c) a folyamatdiagram összeállítása; d) a meg­felelő program kidolgozása a gép saját kódjában v. valamilyen autokódban. Prony tétele. A középsebesség (v), a meder­ellenállási tényező (C), a nehézségi gyorsulás (g), a hidraulikai sugár (R) és az esés (7) kapcsola­tait kifejező, Prony által az 1800-as évek táján felírt ao + bv2 = \ Rí alakú egyenlet. Kifejlett turbulencia esetében az a, tiszta lamináris mozgás esetében a b értéke zérus, az átmeneti mozgásállapotnak az a és a b állandók különböző értékei felelnek meg. Propellerszivattyú Szárnylapátos szi­vattyú

Next

/
Thumbnails
Contents