Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
N
Nullázás úgy, hogy az egész számú többszöröse, mindig egyenlő a főbeosztás legkisebb részének egész számú többszörösével. A N. leolvasóképessége (érzékenysége, pontossága) egyenlő a legkisebb főbeosztásrész és a N. osztásvonásai számának hányadosával. N. a -► csonka leolvasás meghatározásának egyik segédeszköze. Nordell-szám. Az -»■ aktivált iszap aktivitásának mértékszáma, annak oxigénfogyasztásával mérve (ppm 02/óra). Normális profil (állandó keresztszelvény). A régebbi folyószabályozási módszerben alkalmazott, az a megtervezett -► keresztszelvény, amely nincsen tekintettel a folyó természetére. Normális talajvízjárás -► Talajvízjárás Normáloldatok -*• Térogatos elemzés Norton-kút (vert kút, abesszín kút). Heggyel ellátott, alsó részén 1 m hosszban sűrűn lyugga- tott, 25—60 mm 0-jű, a vízadó rétegbe bevert cső. A csőfal rendszerint egyben a szivattyú munkahengere. Alkalmazási köre szűkül. Növekedési tényezők (biosz-anyagok, biosz- Jaktor). Általános értelemben: a növekedés folyamatát együttesen szabályzó külső és belső faktorok összefoglaló neve. A külsők általában a tápanyagok, a belsők a hormonok. Jellemző rájuk, hogy hiányuk esetén a növekedés megáll. A vízgazdálkodásban némely mikroszervezetek növekedését segítő, a B-vitamin-csoportba tartozó anyagok gyűjtőneve. Lehetővé teszik a természetes vizek benépesedését különleges szervezetekkel. Ilyenek pl. a biotin, folsav, koenzim R, H-vitamin, inozit stb. (-*- Heterotróf fotoszintézis) Növekmény — Parti növekmény Növény cönológia (phytocoenológia, fitocönoló- gia, régebben: növényszociológia). A Föld felületét borító növénytakaró kialakulásának, összetételének és rendszerezésének kérdéseivel foglalkozó tudomány. A -*■ növénytársulások keletkezésének, életének, felépítésének és átalakulásának törvényeivel foglalkozik. Irodalom. Soó: Növényföldrajz. Bp. 1945., 1953. (Haraszly: Növénytanának része); Braun—Blanquel: Pflanzensoziologie. 2. kiad. 1951.; Rubel: Die Pflanzengesellschaften der Erde. 1930. Növényevő halak -► Amur, -*■ Fehér busa, Pettyes busa Növényevők -► Táplálék Növényi ostorosok — Ostoros véglények Növényi plankton -*• Fitoplankton Növényszociológia -► Növénycönológia Növénytakaró. Az adott területet borító és azt tájképileg is jellemző növényzet (fa, bokor, aljnövényzet, gyep). Természetes védelmet nyújt a talajpusztulással szemben. Hatása: a) a lehulló vizet visszatartja; b) a talajt megköti. A fák és bokrok koronái ernyőként védik a talajt. A csapadék nem képes romboló hatását kifejteni. A törzsön és ágakon lassan folyik le a víz és beszivárog a talajba. Az avartakaró szivacsként, vastagságától függően 60—70 mm csapadékot is elnyel. A hó fás területen védi a talajt a mély átfagyástól. Az olvadó hó könnyen szivárog a talajba. A fák és bokrok szerteágazó gyökérrendszere megköti a talajt, csökkenti a lemosott talaj mennyiségét. Növénytársulás (phytocoenosis, fitocönó zis; növényközösség, növény együttes, növényszövetkezet, asz- szociáció). Valamely — életközösség növényi tagjainak összessége, a növénytakaró önálló egysége. A vízi életövekben több különféle N. él (nádas, különféle hínártársulások, a növényi plankton, bentosz és élőbevonat laza N.-ai). Növénytermesztés vízigénye. A termesztett növények fejlődéséhez szükséges, részben természetes úton kielégülő, részben műszakilag biztosítandó vízhozam, ill. vízmennyiség. A vízkészlet-gazdálkodás csak az utóbbi résszel számol. (-*■ Öntözővízigény) Növényzettel borított vízfelületek párolgása. A vízi növényzet párologtatásának és a vízfelszín párolgásának összege. A víz felszínéből jelentékenyen kiemelkedő növényzet (nád, sás, káka stb.) esetében a N. évi összegben mintegy 1,1—1,3-szorosa a szabad vízfelületek párolgásának. A víz felszínén elterülő levélzetű növények esetében a N. közelítőleg azonos a szabad vízfelületek párolgásával. Irodalom. Szeszlay K.: A növényzettel borított vízfelületek párolgása. (Vízügyi Közlemények, 1961 1. sz.) n, — Jellemző fordulatszám Nullapont. 1. A vízszint magasságbeli helyzetének megfigyelését szolgáló — vízmércék számozásának kiindulási pontja. A N. tengerszint fölötti magasságát, a vízmérce N.-jához viszonyított magasságát nevezzük -► vízállásnak. 2. — Csillagkapcsolás. Nulla-tenzométer. Olyan nyúlásmérő (feszültségmérő), amely a külső terheléstől (feszültségállapottól) függetlenül, csak a hőmérsékletváltozásból eredő alakváltozást méri. Nullavízszint. Egy hosszabb megfigyelési időszak alatt a folyó legkisebb vízszintmagassága, melyre a vízmércék -► nullapontját helyezték. A Dunán az 1834-ben, a Tiszán pedig az 1842-ben észlelt kisvízszintek magasságában helyezték el a vízmércék 0-pontjait. Nullázás. Az üzemszerűleg feszültség alatt nem álló vezetőnek a rendszer nullavezetőjével 533 35 Vízgazdálkodási lexikon
