Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)

N

kapcsolatokat és az ezekkel összefüggő víz­gazdálkodási (vízügyi) feladatokat rendező sza­bályok összessége. A nemzetközi vízügyi felada­tok ellátása a vízügyi szervezet feladata (Vtv. vhr. 92. §). Mo. felszíni vízkészletének 96—99%-a a szomszédos államok területéről v. azokkal közös vizekből származik. E földrajzi adottság folytán vízgazdálkodásunk nagymértékben függ a szom­szédos államok területén folytatott vízgazdál­kodástól, így a vizek rezsimje a határokon túli vízgazdálkodási beavatkozásoktól, a vizek tisz­tasága az idegen eredetű szennyezéstől, a víz­készlet felhasználása a szomszédos államokban folyó vízhasznosítástól. A „lejjebb fekvő” állam vízgazdálkodásilag függő helyzetéből szükség­szerűen következik, hogy a szomszédos államok­kal tervszerű, összehangolt és egymás érdekeinek kölcsönös elismerésén alapuló vízügyi együtt­működést kell folytatnia. A vízgazdálkodási problémák igen nagy jelentősége a kétoldalú kapcsolatok mellett több országot érintő víz­folyások esetében és a vízügyi műszaki-tudomá­nyos együttműködés vonatkozásában magával hozza a többoldalú együttműködés, valamint a széleskörű tudományos munkakapcsolatok ki­fejlődését is. A szomszédos államokkal fennálló vízügyi kapcsolatokat a határvizek vízgazdálkodási kérdé­seinek rendezése tárgyában kötött kétoldalú vízügyi egyezmények szabályozzák. [Ausztriá­val (1959:32.tvr.), Csehszlovákiával (1954), Szovjetunióval (1950), Romániával (1962), Jugoszláviával (1955)]. A kétoldalú vízügyi egyezmények (részint tételesen is szabályozott, részint elvi követelményt jelentő) alapelve, hogy a határvizeket érintő vízügyi kérdéseket rendező nemzetközi megállapodásnak a termé­szetföldrajzi egységet alkotó vízgyűjtő területet kell szem előtt tartania, és mindegyik fél érde­keinek, ill. szerzett jogainak kölcsönös tisztelet­ben tartásán kell alapulnia. Az egyezmény a határvizekre (a határt alkotó és a határ által átmetszett vizekre), ezek vízgyűjtő területére és a rajtuk végrehajtott minden olyan víz­gazdálkodási beavatkozásra kiterjed, amely a másik fél területén a vízgazdálkodás helyzetét (a vízhasznosítás v. a vizek kártétele elleni védekezés föltételeit) érintheti. Az ilyen hatással járó egyoldalú beavatkozások tiltásával az egyezmények a közös megegyezéssel előkészített vízügyi beavatkozást elvként mondják ki; sza­bályozzák a vízhozamok megosztását, a közös érdekű vízi munkák végrehajtását, a közös Nemzetközi vízkészlet-gazdálkodás 528 védekezést, a kölcsönös tájékoztatást stb. Az egyezményeken alapuló együttműködések jövő fejlődésének iránya a vízgyűjtő területek komp­lex, tervszerű és összehangolt hasznosítása, a természeti feltételek és a kölcsönös érdekek alapján. A szomszédos államokkal kötött határegyez­mények (Ausztria: 1965:10 tvr., Csehszlovákia: 1958:15 tvr., Szovjetunió: 1962: 16 tvr., Romá­nia: 1964:18 tvr.) — az országhatár megállapí­tásával, ill. fenntartásával kapcsolatban — ugyancsak több fontos vízügyi tárgyú rendel­kezést tartalmaznak. A többoldalú vízügyi kapcsolatok legfonto­sabb területe a KGST, ill. az ennek keretében 1962-ben alakult Vízügyi Vezetők Értekezlete. A KGST-nek ez az állandó jellegű vízgazdálko­dási szerve elsősorban a nemzetközi vízgazdál­kodási kapcsolatok alapelveit, fontosabb mű­szaki-tudományos elvi és módszertani kérdéseit vizsgálja. A többoldalú nemzetközi érintkezés körébe tartoznak a vízügyi kapcsolatok egyéb, elsősorban tudományos célú formái (konferen­ciák, tanulmányutak, nemzetközi szervezetek munkájában való részvétel stb.) is, így pl. az ENSZ különféle vízgazdálkodási kérdésekkel foglalkozó szerveinek munkájában az Európai Gazdasági Bizottság keretében folyó vízgazdál­kodási munkában való részvétel, az UNESCO Hidrológiai Decenniumában való közreműkö­dés stb. Nemzetközi vízkészlet-gazdálkodás. A nemzetközi érdekeltségű vízgyűjtők mértékadó vízkészletének az országhatárok által kijelölt részvízgyűjtők közötti megosztása. Célja a víz­gazdálkodás-fejlesztési tervek egyeztetésével a szomszédos országok hasznosítható vízkészleté­nek meghatározása. Irodalom. Dr. Kovács Gy.: A vízkészlet-megosztás hidrológiai érdései. (Vízügyi Közlemények, Budapest 1965/1.) Nemzetközi Vízszennyeződési Kutatási Szövetség (International Association on Water Pollution Research). 1965-ben jött létre, a víz­szennyeződésre vonatkozó tudományos ismere­tek szintjének emelésére, a vízkészletek optimális hasznosítására, a növekvő vízigények kielégíté­sére. Nemzetközi vízügyi szerződések. Olyan — többnyire kétoldalú —■ egyezmények, amelyek a nemzetközi érdekeltségű vízgyűjtőkön a szom­szédos országok vízgazdálkodási együttműködé­sét szabályozzák. Megkötésük során arra kell törekedni, hogy a vízgazdálkodás minden ágára kiterjedjen, egyaránt szabályozva az alsó terüle­tek kötelezettségét a vízkárok elhárításában és jogait a vízkészletek hasznosításához, ill. a felső

Next

/
Thumbnails
Contents