Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
N
Nagyfrekvenciás mérés -*• Konduktometria Nagy intenzitású csapadék. 15—20 mm/ óra között változó értékű, természetes v. mesterséges csapadék. Nagy István (?—1848) mérnök, az Al-Duna- szabályozás, majd a Tisza-felmérés munkatársa, 1846-tól a Tisza-szabályozás Bodrogi Osztályának osztálymérnöke. Nagyjavítás. Az építmények, szerkezetek, különösen gépek hosszabb időközönként végzett teljes felülvizsgálata, beleértve az elhasználódott részek cseréjét, ill .felújítását. A N. a berendezés üzemének szünetével, leállításával jár. Nagy légnyomású part. A légnyomásnak a tó fölötti egyenlőtlen eloszlása esetén a tónak az a partja, ahol a légnyomás nagy értéke mérhető. A nagy légnyomás következtében a vízszín a N. közelében lesüllyed, ennek megfelelően a kis légnyomású part közelében megemelkedik. A légnyomáslökés megszűnte után az egyensúlyi helyzet felé törekvő víztömeg túllendül, és az ellenkező oldalon keletkezik vízszínemelkedés, ill. vízszínsüllyedés. Ez a seiche-nek [e.: szés-nek], tólengésnek nevezett vízszínlengés csillapodva ismétlődik egészen addig, amíg a nyugalmi helyzet be nem következik, ill. a légnyomás eloszlásában bekövetkezett újabb egyenlőtlenség miatt a jelenség nem módosul. Nagy-Medve-tó ->- Világ nagyobb tavai Nagy nyomású gáztároló. Állandó térfogatú gáztartály. (->- Gáztartály) Nagynyomású levegőztető berendezés. A víz- és szennyvíztisztításban használt berendezés. Legfontosabb elemei: légszűrők, légsűrítő telep, légelosztó csőhálózat, szabályozók és porlasztók, valamint az üzemellenőrző műszerek. A N. a sűrített levegőt a víz színe alatt 2—4 m mélységben vezeti be. A finom buborékos rendszerben porózus légporlasztó elemet használnak. A nagy buborékos rendszerben a légporlasztó elem 0,5—1,5 mm 0-jű furatokkal ellátott csőrács. A N. sűrített levegőjét forgó dugattyús fúvók v. turbókompresszor termeli. A porózus légporlasztó elemek eltömődését jó hatásfokú — rendszerint elektrosztatikus — porleválasztóval és olajmentes sűrített levegő szolgáltatásával kell megakadályozni. Nagyobb magyarországi árvizek. A XI. szd.-ig visszamenőleg vannak följegyzések az árvizekre, nagyságukra azonban a Duna mentén csak a XVIII. szd. közepétől (1740), a Tisza mentén pedig a XIX. szd. elejétől (1830) följegyzett vízmérce-leolvasásokból tudunk következtetni. A Duna mentén 1750 után: 1775-, 1776-, 1798-, 1830-, 1838-, 1839-, 1850-, 1876-, 1878-, 1883-, 1891-, 1897-, 1899-, 1920-, 1923-, 1940-, 1941-, 1944-, 1954-, 1956- és 1965-ben voltak olyan árvizek, amelyek Budapestnél legalább 750 cm-es vízállással tetőztek v. azt meghaladták. Ezek közül mind magasság, mind kártétel szempontjából legnagyobb volt az 1838-as árvíz, mely Budapestnél 1027 cm-rel tetőzött. Az árvíz Pest 4254 házából 2281-et, Buda 2489 házából 204-et, Óbuda 767 házából 304-et döntött romba. Sokat szenvedtek az árvíztől Esztergom és a Pest alatti Duna menti községek is. Esztergom 853 házából 630 romba dőlt, 89 megrongálódott. Az 1838-as árvíz okozta kár 12,5 millió akkori forint volt, összedőlt 10 100 ház és megsérült 3200. Életét vesztette az árvízben 153 ember. Nagy károkat okozott az 1876-ban Budapestnél 865 cm-rel tetőző árvíz, melytől sokat szenvedett Komárom, Esztergom, Vác, Óbuda, Űjpest és a Csepel-sziget. Az árvízben 59 ember vesztette életét, elpusztult 3000 épület. Századunk dunai árvizei közül jelentősebbek a Budapestnél 824 cm-rel tetőző 1940-es, 838 cm-rel tetőző 1941-es, 805 cm-rel tetőző 1954-es, 763 cm-rel tetőző 1956-os és a mind magasság, mind tartósság szempontjából legmagasabb árvíz az 1965-ös, mely Budapestnél 845 cm-re tetőzött. A Tisza mentén 1850 után: 1855-, 1876-, 1879-, 1881-, 1888-, 1895-, 1915-, 1919-, 1922-, 1924-, 1926-, 1932-, 1937-, 1940-, 1941-, 1948-, 1953-, 1962-, 1964- és 1970-ben volt olyan árvíz, amelynek tetőzése megközelítette, v. meghaladta Szolnoknál a 750 cm-es vízállást. Ezek közül legmagasabbak a Szolnoknál 894 cm-rel és Szegednél 923 cm-rel tetőző 1932-es, és az ugyancsak Szolnoknál 909 cm-rel, valamint Szegednél 960 cm-rel tetőző 1970-es árvizek voltak. Legtöbb kárt okozott a Szolnoknál 745 cm-rel tetőző 1879-es tiszai árvíz, mely egy gátszakadás után elöntötte Szegedet, és ott 5762 házat döntött romba. Az árvízkár ekkor 11,5 millió akkori forint volt, és 151 ember életét vesztette. Nagy károkat okozott még a múlt században 'a Tisza mentén az 1855-ös és az 1888-as árvíz. Az 1855-ös árvíz Szolnoknál 739 cm-rel tetőzött, de az egykori följegyzések szerint az ősi ártérből alig maradt valami szárazon. A 818 cm-rel tetőző 1888-as árvízkor pedig a Tisza, Szamos, Kraszna és Bodrog mentén 780 000 kh 521 Nagyobb magyarországi árvizek
