Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)

M

Mederelzárás

szabályozásával, csatornák fenntartásával kapcsolatban használják. A M. alakjában és méreteiben bekövetkező változások meghatározására mindkét M.-parton szelvénykövet (ún. VO-kö- vet) helyeznek el; az így megjelölt keresztszelvény neve: M.-nyilvántartási szelvény. Ismételt fölmérése alapján a magassági és helyszínrajzi változások kimutathatók.

Mederalak. A középvízi mederre jellemző méretek és formák összessége. A vízfolyások alakjáról a -► helyszínrajz, a keresztszelvények és a -► hossz-szelvény adnak felvilágosítást.

A folyó medre ->- kanyarulatok és ellenkanyarulatok sorozatából áll, amelyeket rövid, közelítően egyenes szakaszok, az ún. -*• átmeneti szakaszok kötnek össze. Inflexiós szakasznak nevezzük azt a folyószakaszt, ahol a sodorvonal és a középvonal metszi egymást.

Mederanyag. A vízfolyás medrét alkotó olyan anyag, mely a görgetett hordalékkal érintkezik, de annak mozgásában nem vesz részt.

Mederállandósági tényező. A meder állapotát jellemző számérték. A M.-t olyan törttel fejezzük ki, melynek számlálójába a meder anyagának a megbontással szembeni ellenállását, a nevezőbe pedig a hordalékmozgató erőt (-*■ elragadó erő) írjuk.

Mederátmetszés -*• Nagyvízi szabályozás

Mederben hagyandó vízhozam. A mértékadó — természetes v. befolyásolt — felszíni vízkészletnek az a része, amely a vizsgált részvízgyűjtőn nem hasznosítható, tehát amelyet a vízfolyás medrében tovább kell bocsátani. A M. mértékét a vízfolyás alsóbb szakaszán levő területek vízigénye v. a vízfolyásba vezetett szennyeződéseknek az öntisztuló képesség fönntartásához szükséges hígítása szabja meg. Azok a vízhasználók, amelyek üzemük biztonsága érdekében meghatározott minimális vízszint tartását kívánják meg a vízfolyás hossza mentén v. annak egy-egy szelvényében (pl. hajózás, kötött szintű vízkivételek stb.), szintén meghatározott igénnyel lépnek föl a M. mértékét illetően. (-► Élővíz)

Mederbiztosítás. A medrek állékonysága, magassági vonalvezetése és a rézsűk biztosítása érdekében alkalmazott művelet. A medret burkolással, műszaki és biológiai partvédőművekkel lehet biztosítani. Fontos és nehéz feladat a nagy

489

Mederbiztosítás

esésű vizek medrének biztosítása, különösen akkor, ha a meder talaja laza. Általában mindenhol szükség van M.-ra, ahol a levonuló víz sebessége nagyobb, mint a meder anyagának ellenállása. ( — Burkolat)

Mederegyensúly. Az a mederállapot, amelynek esetében a folyó a felülről érkező hordalékot teljes mennyiségben továbbszállítja, a medret nem mélyíti, nem szélesíti és nem tölti fel. A természetben ez az ideális állapot ritkán következik be, mert a különböző vízhozamok idején, figyelembe véve a szállított hordalékot is, a folyó dinamikája változó. Ha hosszabb időn át a medererózió és a hordalékfeltöltődés kiegyenlítik egymást, gyakorlatilag a meder egyensúlya kialakult és ekkor — megállapodott mederben folyik a víz.

Mederellenállás. A vízfolyás két kereszt- szelvénye között, a mederérdesség következtében, a belső súrlódás hatására létrejövő ellenállás. A M. hatására a víz a lejtős mederben gyakorlatilag gyorsulás nélkül folyik le.

Mederelzárás. Az adott mederszakasznak a vízszállításból való részleges v. teljes kikapcsolására szolgáló keresztirányú szabályozási mű.

M.-t kell építeni a főmedernek -* átvágással kikapcsolt éles kanyarulatában (-*- Holtág), továbbá a főmederből kiágazó -► mellékágakban, mellékágrendszerekben, azoknak a vízemésztésből való részesedésének csökkentésére,

A vízfolyás középvonala és sodorvonala