Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
M
Mo. ásvány- és gyógyvizei Magyar fürdőkultúra. A hazánk területén évszázadokig tartózkodó rómaiak és törökök, valamint a magyarokkal kapcsolatot tartó északi népek fürdési szokásaiból alakult ki, lényegében a római, a -*■ török és a finn—orosz fürdőkultúra (-► Szauna) egymásra hatásának szerencsés eredménye. Az ásatások római fürdők romjainak egész sorát tárták fel, de a római fürdőkultúrára jellemző medencés fürdők új létesítményeinkben is megtalálhatók. A török fürdők egy része épségben fönnmaradt, és eredeti formájában korszerűsítve ma is üzemel (Bp.-en a Rudas-fürdő, Rác-fürdő — Imre-fürdő stb.). A török fürdőkultúrára jellemző hőlégkamrák a XIX. és XX. sz.-ban épült fürdőinkben is helyet kaptak, bár Mo.-tól É-ra ilyen berendezések már nem találhatók. Az északi népek fürdőszokásai az utóbbi 100—200 év alatt hódítottak tért Mo.-on. Új fürdőinkben az ezekre jellemző gőzkamrák is megtalálhatók, pedig ezek hazánktól D-re és NY-ra csak elszórva, ritkán épültek. A M. tehát magában foglalja Európa három legfontosabb fürdőkultúrájának elemeit, ezzel Mo. fürdői gazdagabbak, sokrétűbbek, mint a többi országoké. A M. e gazdagsága biztosítja, hogy kontinensünk bármely országából érkező vendég fürdőinkben a szokásainak megfelelő berendezéseket megtalálhatja. A M. gazdagsága nemcsak a gőzfürdők, tisztasági fürdők változatos berendezéseiben nyilvánul meg, hanem abban is, hogy Mo. rendkívül gazdag gyógy- és hévizekben, amelyekre jelentős számú — köztük nem egy világhírű —gyógyfürdő és sok meleg vizű medencés strandfürdő települt. Gyógyfürdőink közül Bp.-en a Gellért-, a Lukács- és Császár-, valamint a Széchenyi-fürdő a legismertebb, vidéken a szívbetegek kezelésére Balatonfüred, a mozgásszervi (reumatikus) megbetegedésben szenvedők gyógyítására Hévíz és Hajdúszoboszló világhírű. A természetes hévízzel táplált meleg vizű medencés strandok közül a bp.-i Palatínus-, Szabadság- és Széchenyi-strandfürdő, vidéken a miskolc-tapolcai, egri, debrecen-nagyerdei, szolnoki, győri, a tatai Fényes-forrás stb. strandfürdők méltók említésre. A fejlett M., ide értve a felsoroltakon kívül a Balaton természeti szépségekben gazdag üdülővidékén levő, közép-európai viszonylatban legelőnyösebb föltételeket nyújtó fövenystrandokat is, Mo. idegenforgalmának egyik legfontosabb alapja. Magyar Hidrológiai Társaság. A hidrológiával foglalkozó magyar szakembereket — hid- rológusokat, hidrogeológusokat, hidrobiológu- sokat, limnológusokat, balneológusokat és víz471 építő mérnököket — soraiba gyűjtő egyesület. 1917-ben jött létre, mint a Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztálya -*■ Bogdánfy Ödön kezdeményezésével, 45 alapítótaggal. Tevékenységét hat szakosztály és az ország különböző területein alakult 8 vidéki csoport útján látja el. Szakosztályai: Hidraulika és Mezőgazdasági vízhasznosítási; Hidrológiai és Vízellátási; Szennyvíz; Vízkémiai és Technológiai; Limnológiai; Balneológiái Szakosztály. A M. vezető testületé az ügyvezető elnök irányításával működő Intéző Bizottság. A M. hivatalos lapja a Hidrológiai Közlöny, amely 1920 óta jelenik meg és a Hidrológiai Tájékoztató (1961 óta). A társaság 1949 óta a Műszaki és Természet- tudományi Egyesületek Szövetségének tagja. Magyar István (1745—1801) mérnök, térképész ; előbb uradalmi mérnök, majd átmenetileg Győr megye mérnöke, később útbiztosa. Irodalom. Turányi K.: Laáb Gáspár és Magyar István. Bp. 1958. Magyarország ásvány- és gyógyvizei. Mo. hideg és meleg ásvány- és gyógyvizekben igen gazdag. O termát-és gyógy Fürdik (a Fúrás mélységével) Budapest ásvány- és gyógyvizei 31*
