Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
Á
Arokkotralék kában lefolyó vízhozamok idősorának rajza az Á.-kép. Az Á. kezdeti időszakában a vízhozam és a vízállás fokozatosan növekszik (áradási ág), majd a tetőzés (legnagyobb vízállás, ill. legnagyobb vízhozam) elérése után fokozatosan csökken (apadási görbe). A kiinduló és végső mélypontok közötti időtartam az Á. tartóssága. A gyakorlatban rendszerint bizonyos vízálláshoz kötött tartósságról beszélünk. Az Ä. kiinduló-és tetőpontja közötti rész az áradó, a tetőző és végső pont közötti az apadó ág. Az Á. sebességén a tetőzésnek a szelvények közötti előrehaladási sebességét értjük. Az Á. gyakorisága a meghatározott magasságú Á. átlagos előfordulásának években kifejezett száma. Az előbbi értelmezés szerint vizsgálva egy vízfolyás vízállását, annak vízállásváltozásait feltüntető — éves v. több éves — vízállásgörbéi közül azok jeleznek sok árhullámot, amelyeknek száma a vízfolyáson felülről lefelé haladva csökken. Ilyen körülmények között nehéz eldönteni, hogy a görbe mely részét tekintjük Á.-nak. A kiválasztás föltételeit — melyeket a -*■ hullámtérbe való kilépéshez, a tetőzés magasságához, bizonyos vízállásban elért tartóssághoz, időszakhoz stb.-hez köthetnénk ■— rendszerint a vizsgálat, ill. a gyakorlati felhasználás célja szabja meg. Az Á. lefolyását, alakját, időtartamát és egyéb jellemzőit sok állandó és változó jellegű körülmény befolyásolja. A vízfolyás felső szakaszának Á.-ai csúcsosabbak, a lefolyás itt gyorsabb, lefelé haladva mindjobban észlelhető az A. ellapulása, a lefolyás üteme lassúbb. Árhullámsebesség Levonulási sebesség Árkos erózió Talajlesodrás Árkosi Géléi Benedek (?—1661). Polihisztor hajlamú tanár Kolozsvárott. Egyebek közt foglalkozott a nagyváradi forrásvizekkel, melyekről írt munkája úttörő jellegű a szak- irodalomban. Ármentesítés Árvízmentesítés Árnyékolás. A térképrajzolásban a földfelület domborzati viszonyainak az ábrázolási módja: a magasabb részeket sötétebbre, az alacsonyabbakat világosabbra festik. A tónuskülönbség jellemző a magassági viszonyokra. Árnyékzóna (diszfotikus öv). A vizeknek az a mélysége, ahol a felszíni fénynek csak töredéke található. (-*■ Fény mint környezettani tényező) Árok. Olyan kisméretű természetes v. mesterséges meder, mely a felszínen jelentkező vizeket összegyűjti és elvezeti. Határozott szelvénye általában nincs. Ilyen a lakótelepülések belterületén az utak, utcák mentén húzódó csapadékvíz-elvezető Ä. (út menti árok). Nyílt, kertes beépítésű városrészekben a -► csapadékcsatornázást helyettesítheti. Karbantartása általában a csatornázási művek feladata. Árokásó gép. Lánctalpas v. kerekes futóműre épített, függőleges falú, árok ásására alkalmas földmunkagép. Az A. munkaeszköze a haladási iránnyal párhuzamos vedersor (veder33 Árokásó gép lánc), marótárcsa v. kaparólánc. Az árokból kitermelt földet az Á. szerkezeti megoldásától függően terelőcsigák segítségével az árok két oldalán v. szállítószalag segítségével az árok egyik oldalán helyezi el. Árokkotralék. Az időszakosan vizet vezető árok tisztításakor kiszedett földszerű anyag,
