Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)

Á

Állóhajó Állattenyésztés vízigénye. Az állattenyész­tés számára szükséges, meghatározott minőségű vízmennyiség, amely magában foglalja az álla­tok ivóvízigényét és egyéb, a tenyésztéssel kap­csolatos vízigényeket, megállapodásszerűen a haltenyésztés vízigénye kivételével (-»- Halte- nyésztés vízigénye). Mivel az A. általában te­rületileg erősen elosztottan jelentkezik, s föl­tételezhető, hogy a megbecsült vízkészlet el­hanyagolt részéből is fedezhető, a vg.-mérleg felállításakor gyakran teljesen figyelmen kívül hagyják, v. pedig egyszerűen a mg.-i lakosság ivóvíznormájának növelésével veszik figye­lembe. Állítható görbevonalzó. Hosszabb görbe vonalak rajzolásához használatos, acélszalagból készült vonalzó, amelynek alakja állítócsava­rokkal szabályozható. A méreteire, alakjára vonatkozó előírásokat az MSZ 20 081—54 tar­talmazza. Állítható háromszög. Különböző, 0—40° közötti szögek rajzolására szerkesztett beren­dezés. Az alakjára, használatára vonatkozó elő­írásokat az MSZ 15 586—55 tartalmazza. Állítható lapátú szivattyú Szárnylapá­tos szivattyú Állócső. Hosszú, nagyobb 0-jű távvezeté­kekben fellépő nyomáslengések csillapító be­rendezése. Nyomásingadozások kiegyenlítésére szolgáló függőleges cső, amelyben a víz szaba­don fölemelkedhet a nyomásnak megfelelő ma­gasságig. Az Á.-vet pozitív kutak fejkiképzése­ÁllŐCSij ként is alkalmazzák a kút zárásakor fellépő nyomáslökések elhárítására. Ritkán vízvezetéki csőhálózatba is kapcsolnak Á.-vet az esetleges nyomásingadozások kiegyenlítésére. Állóeszköz élettartama. Az állóeszközök műszaki élettartamát a műszaki elhasználódás ideje, vagyis az az időtartam határozza meg, amely alatt az eszközök rendeltetésszerű hasz­nálat és kapacitáskihasználás mellett technikai funkciójukat még maradéktalanul képesek el­látni. Az állóeszközök gazdasági használati idejét vi­szont gazdasági elavulásuk ideje, vagyis az az időtartam határozza meg, amikor gazda­sági funkciójukat — bár műszakilag még nem használódtak el — a korszerű berendezésekkel elérhető termelékenységi és gazdaságossági színvonalon már nem képesek ellátni. A vízügyi létesítményeket a más népgazda­sági célt szolgáló létesítményektől műszaki el­használódásuk és gazdasági elavulásuk jóval lassúbb üteme, ezzel összefüggésben jóval hosszabb — általában 50—200 év között vál­tozó —- élettartamuk és gazdasági használati idejük különbözteti meg. Állóeszköz-igényesség Eszközigényesség Állóeszközök. A termelést és szolgáltatáso­kat hosszú időn át (néhány évig v. évtizedig) szolgáló és használati formájuk jelentős meg­változtatása nélkül a termelés és szolgáltatás több szakaszában részt vevő termelőeszközök. Az Ä. értékét részenként, fizikai és erkölcsi kopásuk alapján számítják be az üzemi költsé­gekbe, ezenkívül eszközlekötési járulékot is számítanak utánuk. A vízügyi Á.-höz tartoznak az üzemi épüle­tek és létesítmények, az erő- és munkagépek, a berendezések, a szállító- és egyéb, hosszabb használati idejű termelőeszközök: pl. a csator­nák összes műtárgyaikkal, a duzzasztók, a gá­tak; a vízierőművek és szivattyútelepek összes berendezéseikkel; az építőgépek, közlekedési és híradóeszközök, fúrófölszerelések. A javító üzemek fölszerelései, a geodéziai műszerek, az üzemi épületek; a hajók (vontatók és uszályok) stb., továbbá a lakóházak, a társadalmi, a kulturális és szociális stb. épületek és létesít­mények. Állógát. Állandó koronamagasságú, nyitható szerkezeti részt nem tartalmazó duzzasztómű v. völgyzáró gát. A fölös vízhozamok az Á. teljes hosszában v. annak egy szakaszán épített bukón ömlenek át. Állóhajó -*• Ponton 27

Next

/
Thumbnails
Contents