Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
A
Alvízcsatorna Az altalajlazítónak ez a formája különösen olyan talajokon kívánatos, ahol a barázdafenéken az állandóan azonos mélységű talajművelés következtében összetömődött réteget (eketalp) kell fellazítani, de alkalmazzák kötött talajok vízbefogadó képességének növelésére is. A fellazítást azonban úgy kell elvégezni, hogy a barázdafenék alatti talaj a felszínre ne kerüljön. Az A. elsősorban szikes és nehéz, igen tömő- dött agyagtalajokon fontos talajművelési beavatkozás. Miután fokozza a talajok légjárhatóságát, csökkenti a talaj tf.-súlyát, jelentősen növeli az adott talajszelvény vízkapacitását. A talaj légcseréjének javításával hozzájárul a gyökérzóna biológiai aktivitásához. Túlsúlyba kerülnek az ún. oxidációs folyamatok, a talaj sava- nyodását elősegítő redukciós folyamatokkal szemben. Az A. jelentősége öntözött talajokon nő, mert a rendszeres öntözés következtében bekövetkező eliszapolódás következtében a talaj levegőgazdálkodása és tf.-súlya kedvezőtlenül alakul. Újabban, főként a szikes és szikesedésre hajló réti agyagtalajokon, az A.-nak egy másik formája terjedt el: ún. mélylazítóval (forgatás nélkül) 50—60 cm-es mélységig lazítják a talajt. Ugyanazon táblán 4—5 évenkénti mélylazítás lehetővé teszi, hogy a közbülső években sekély talajművelést végezzenek és így elkerülhetjük az alsóbb talajrétegekben levő káros anyagok felhozását. Az A. hatására betározható többlet-csapadékmennyiség a talaj típusától és a lazítás mélységétől függően 20—70 mm-t is kitehet. Altalajöntözés. Általában: az öntözővíz talajfelszín alatti adagolása, az az öntözési mód, melynél a vizet a terep szintje alatt nyílt árkokban v. talajcsövekben (vakonddrén, égetett agyagcső, porózus betoncső, műanyag cső) vezetik, ahonnan az a növények gyökérzónájába rendszerint kapillárisán jut. Az árkok, ill. a talajcsövek egymástól való távolsága a talaj kötöttségétől függ. Ezt az öntözési módot Olaszországban narancsültetvényeken, Németországban rét —legelő öntözésekben alkalmazzák. Nálunk eddig még nem terjedt el szélesebb körben. Hazánkban nyílt árkok segítségével végeznek A.-t. A zárt vezetékes A. terjedésének fő akadálya, hogy nagy a beruházás költsége. Ennek oka a sok tekintetben elavult építési technológia, amely lényegében alig különbözik az évtizedekkel ezelőtti alagcsövezés technológiájától, és a csőanyag magas ára. Lényeges előrelépést várhatunk az építési technológia fejlesztésében a műanyag csövek kábelszerű gépi telepítésétől. Az A. vízszétosztó hálózatának vakonddrénezéses kialakítása hazánkban ez ideig nem bizonyult eredményesnek. Az A. előnyei: kíméli a művelt talaj szerkezetét; nem akadályozza a mg.-i munkák gépesítését; minimálisra csökkenti a felületi párolgást; lehetővé és szükségessé teszi a vízadagolás bizonyos mértékű automatizálását, és így növeli az öntöző munka termelékenységét. Hátrányai: a csírázáshoz szükséges nedvességet ezzel a módszerrel a felső talajrétegben általában nem sikerül biztosítani; sós altalaj esetén elősegítheti a másodlagos szikesedést; a felszín alatti vízosztó csőhálózat eliszapolód- hat; a műszaki beruházások jelenleg igen költségesek. Altalaj-tűzcsap. A — föld alatti tűzcsap régi neve. Alulról befolyásolt átbukás -*■ Tökéletlen átbukás Alulról befolyásolt átfolyás. A mederszűkületeknél akkor áll elő, ha az alvízszint bizonyos magasságnál (a visszahatási határnál) magasabb. A vízhozam ez esetben úgy számítható, hogy a mederszűkület jellegétől és az alvízszint és felvízszint magasságának viszonyától függő, egynél kisebb értékű tényezővel szorozzuk a szabad átfolyásnak megfelelő vízhozamot. Az A. figyelembevétele a -*■ mérő műtárgyak működése során elengedhetetlen. Alulról vezérelt öntözőrendszer. Többnyire automatikus vízszintszabályozókkal ellátott, nyílt felszínű öntözőcsatorna-hálózat, amely a vízpótlást a felsőbb szakaszból az alacsonyabb szintű alsó szakaszok vízállása szerint kapja. (-*- Alvízszint-tartás) Alumíniumbronz ->- Réz Alumínium-klorid Derítőszerek Alumínium-szulfát -*■ Derítőszerek Alvíz. A folyónak v. csatornának a ->- vízlépcsőt követő szakasza. Az A. magasságát a vízlépcsőn v. a vízlépcsőt képező műtárgyakon átfolyó vízhozam nagysága és az A.-et elvezető meder (az A.-i meder) vízvezető képessége szabja meg. Az A. lehet egy lejjebb fekvő duzzasztógát duzzasztott vize v. az alsóbb szakaszon levő vízlépcső felvize. Alvízalagút. A nagy esésű vízierőmű része. Az üzemvizet szállító alagútrendszernek az a szakasza, amely a turbinákon átömlött fáradt vizet vezeti vissza a mederbe. Alvízcsatorna. Az üzemvízcsatornás vízerőmű része, az üzemvízcsatornának az erőtelep 15
