Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
F
Földnyomás Földnyomás. A gravitáció folytán fellépő olyan fajlagos erő, mely a földtest belsejében hat. Leginkább a támfalra, nagy átmérőjű csőre, alagútra, aknára ható erők számításánál van jelentősége. Nagysága igen sok tényezőtől 236 Kocsiajtós földnyesőgép függ: a földfelszíntől számított mélységtől s a földfelszín alakjától, a földfelszínre ható terhektől, a talaj anyagi jellemzőitől, a támfal alakjától, annak mozgási irányától stb. Ha a megtámasztó felület a támasztott földdel ellentétes irányban v. afelé mozdul el, ill. mozdulatlan marad, akkor a fellépő F.-fajtákat aktív v. passzív F.-nak, ill. nyugalmi nyomásnak hívjuk. A F. vizsgálatával igen sokan foglalkoztak, pl. Coulomb, Rankine, Poncelet, Jáky stb. Irodalom. Caquot—Kérisel: Traité de mécanique des sols. Paris» 1949. Jáky: Talajmechanika. Bp. 1944; Kézdi: Talajmechanika I—II. Tankönyvkiadó. Bp. 1969. és 1970; Krey—Ehrenhcrg: Erddruck, Erdwiderstand und Tragfähigkeit des Baugrundes Berlin, 1932; Ohde: Zur Erddruck-Lehre. Die Bautechnik. 1947 — 52. Földpadka. A töltések v. bevágások rézsűit vízszintesen v. csaknem vízszintesen megszakító felület. A mederből kiemelt anyagot mindig padkaszerűen kell a parton elhelyezni, hogy a kitermelt föld ne terhelje a rézsűt, az eső ne mossa az anyagot vissza, és közvetlenül a partéi mentén a közlekedés lehetséges legyen. Földpát. Az egyik legfontosabb kőzetalkotó ásvány. Az egyhajlású (monoklin) rendszerben kristályosodó F. az ortoklász (KAlSi308) v. káli-F. A háromhajlású (triklin) albit (NaAlSi3Og v. nátron-F. és az anortit (CaAl2Si208) v. mész- F. a plagioklász F.-ok izomorf sorának szélső tagjai. A F. keménysége 6, fs.-a 2,5. A legtöbb magmás kőzet lényeges ásványos elegyrésze. Mállásából agyagásvány és termőtalaj keletkezik. Földrengés. A Föld belsejében és felszínén végighaladó rugalmas hullámmozgás. A Föld kérgében végbemenő elmozdulások — ritkábban vulkáni kitörések, esetleg óriási barlangok beomlása — okozzák. 99%-ban szerkezeti (tektonikus), 1%-ban vulkáni és beszakadáson eredetűek. A Föld belsejében felhalmozódott energia felszabadulva F.-i hullámként terjed tovább. A rengés fészkét hipocentrumnak, azaz alsó központnak nevezzük. A rengés hatása mindig a felszín egy-egy pontján, az ún. epicentrumban, vagyis a felső központban a legerősebb, ettől távolodva csökken. A F.-nek az észrevehetetlen mozgásoktól a hatalmas pusztítást végző rengésekig számos fokozata van. A kisebb rengések műszerekkel, a nagyobbak természetben figyelhetők meg. A F.-eket általában a Mercali—Cancani—Sie- berg által összeállított hatásfokskála segítségével osztályozzák, amely 12 fokozatot különböztet meg: 1. észrevehetetlen, 2. nagyon gyönge, 3. gyönge, 4. mérsékelt, 5. elég erős, 6. erős, 7. nagyon erős, 8. romboló, 9. pusztító, 10. megsemmisítő v. tönkretevő, 11. katasztrofális. 12. teljesen katasztrofális. A F.-eket rengésjelzőkkel, ún. szeizmográfokkal mérik. A földkéreg F.-es övezeteit az ábra szemlélteti. Ha a F. hipocentruma a tenger alatt van, akkor tengerrengés keletkezik. A tengerrengés a Csendes-óceán partjain a leggyakoribb. A F.-eket egyelőre nem tudják előrejelezni. A vízépítési műtárgyat — figyelembe véve, hogy az a F.-fokozat szempontjából melyik övezetben fekszik, és az építmény milyen osztályba van sorolva — a megadott F.-fokozat- nak megfelelő terhekre és hatásokra kell méretezni. A vízépítési F.-övezet beosztást v. a vonatkozó műtárgyakra külön elrendelt kiindulási adatként megadott F.-erősséget a létesítmény megvalósításában illetékes szolgáltatja. Az építményre ható F.-terhelés: a tömegerő iránya és értelme tetszőleges lehet, ezért mindig a katasztrofális tehercsoportosítás szerinti veszélyes irányban és értelemben hatónak kell föltételezni. Ha az építmény nagy tömegű vízzel határos, akkor az abból származó hidrodinamikai terheléstöbbletet is számításba kell venni. Mo. nem mentes a F.-ektől. A legelső, amelyről tudunk, i. sz. 455-ben Savariát (Szombathelyt) pusztította el. 1400 óta több száz F.-t tartanak nyilván. Az 1956 januári F. Bp. környékén okozott károkat. Irodalom. Réthly A.: A Kárpát-medencék földrengései. Bp. 1952. Földtan (geológia). A természettudományoknak az az ága, amely a Föld anyagával, felépítésével és fejlődéstörténetével foglalkozik. A F.-
