Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)

F

Fotoautotróf szervezetek 232 Fotoautotróf szervezetek. Önálló táplál- kozású élőlények, melyek az életük fenntartásá­hoz szükséges anyagokat a szervetlen környe­zetből veszik fel, és fényenergia segítségével (-* fotoszintézissel) alakítják át saját szerves anyagaikká. A napfényt hasznosító F. alkotják az élővilág anyagforgalmának alapját. (-*- Ener­giaszintek, -*■ Produkció-biológia) Fotometria. Általános értelemben: fénymérés. A fizikában a fény erősségének mérését jelenti. A kémiában az analízis egyik módszere. Mint ilyen, a színes anyagok fényelnyelésének méré­sén alapszik. Célja a színes anyag koncentráció­jának meghatározása. Eszközei: a fotométerek. ( — Abszorpciós spektroszkópia) Fotoszintetikus hányados (PQ=02 /Cö2; asszimilációs hányados). A növényi fotoszinté­zis során megkötött széndioxid és a közben fel­szabaduló oxigén aránya. A széndioxid-asszi­miláció bruttó képlete alapján PQ = 1, de a természetben található táplálék és fény szerint változik. A balatoni fitoplankton F.-a PQ, = 1,2. Fotos'intézis (széndioxid-asszimiláció). A zöld növények alapvető életfolyamata, melynek so­rán fényenergia felhasználásával szervetlen ve- gyületekből szerves vegyületek keletkeznek, mi­közben ö2 szabadul fel (elsődleges termelés). A F.- ben a széndioxid szénhidráttá redukálódik, te­hát a F. a légzéssel ellentétes irányú folyamat. A F.-t nem végző élőlények a F. termelte szer­ves anyagot hasznosítják (-»- Produkció-bioló­gia). A F.-hez különféle ásványi anyagok (N, P, Fe) is szükségesek. Ha ezek a természetesnél nagyobb mennyiségben jutnak a vízbe (szenny­vízbevezetés, műtrágya-bemosódás), a F.-t végző növények szervesanyag-produkciója, -*• biológiai vízszennyeződése (önszennyezés) nő. A fokozott F. az eutrofizálódást sietteti. Főág. A két v. több ágra szakadt vízfolyás legtöbb vizet szállító ága. Ebből következőleg F. lehet állandóan az egyik ág, de időnként az egyik ág a másiktól át is veheti a F. szerepét, sőt lehetnek olyan folyószakaszok, amelyeken a F. és a mellékágak közötti különbségek elmo­sódnak (pl. a Felső-Dunán a szabályozás előtt) v. a vízállástól függően változnak. A F.-hoz kapcsolódó fogalom a főmeder: az a-* meder, amelyen kis- és középvízállások idején a leg­nagyobb vízhozam folyik át. Nagyvizek idején is a F.-on folyhat át a legnagyobb vízhozam, de a hullámtér és a mellékágak együttesen is le­vezethetik a nagyvízi vízhozam nagyobb részét. Főáramkörű motor. Soros gerjesztésű egyenáramú motor. Indítónyomatéka nagy. Fordulatszáma a terhelés növekedése esetén csökken. Kis terhelés esetén megszaladhat. Centrifugálszivattyúk hajtására alkalmazzák. Főátmenet. Az ütve működő száraz kút­fúrás — szalajtókészüléke, ill. a váltó olló fölött a rudazathoz, ill. kötélhez csatlakozó szerkezet. Főcsatorna. Valamely csatornarendszer leg­több vizet szállító tagja (pl. Keleti-F., Nyu- gati-F.). Elsőrendű öntözési főcsatorna Födémdaru. A magasépítési munkához használatos darutípus, melynek helyhez kötött és mozgó változata is ismert. A F. alvázból, királytengely körül elfordítható gémből, vala­mint a gémmel ellentétes oldalon ellensúlyként elhelyezkedő csörlőműből áll. A terhet drót­kötél emeli. Főelzáró. Az épület, ingatlan bekötővezeté­kébe épített elzáró szerkezet. Az -*- utcai F.-t közterületen, a házi F.-t a telekhatáron belül, a -»■ vízmérő után helyezik el. Főgyűjtő -► Szennyvízcsatorna Főirány. A geodéziai műszereken a talp­csavarok által meghatározott irány. Födémdaru

Next

/
Thumbnails
Contents