Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)

F

Forrásakna viszonyok szabják meg (réteg-F., karszt-F., vető­dést F., hév-F. stb.). Hőfoka nagyjából állandó. Megbízhatóságának jellemzésére Kessler H. három 6-számjegyes indexet vezetett be, a víz­hozam-ingadozás, a hőmérséklet-ingadozás és az elektromos ellenállásváltozás (kémiai isme­retek) alapján. A leszálló F. jellegzetessége, hogy közvetlenül a csapadékvíz hatása alatt áll, s ezért vízhozama — legtöbbször igen szélsőséges határok között — változó. A vízgyűjtő területről beszivárgó víz gravitációsan jut el a F. felszínre lépési helyére. 230 A F.-víz minősége, vegyi összetétele alapján pedig ásvány- és gyógyvíz-F.-ok, ill. jódos, bró- mos, radioaktív, sós, szulfátos, savanyú, földes, meszes, alkalikus F.-ok stb. különböztethetők meg. A F.-vízfajták vize a víztartókban össze­keveredhet, ezáltal kevert vizű F.-ok jönnek létre. A vízhozam tekintetében jelentéktelen (0— 10 1/perc), kis (10—100 1/perc), közepes (100— 500 1/perc), nagy (500—1000 1/perc) és óriás (1000 1/perc fölötti) vízhozamú F. van. A F.-ok gyakorlati jelentősége a vízszerzésben igen nagy, mert felhasználásuk legtöbbször köz­vetlenül lehetséges. Mo.-on a fontosabb F.-ok vízhozamát, vízhőmérsék­F Forrás A vízvezető, ill. a vízrekesztő kőzet elhelyezke­dése szerint a következő leszálló F.-fajták külön­böztethetők meg: a) réteg-F., b) törmelék-F., c) átbukó F., d) duzzasztott F., e) hasadék- és barlang-F., f) vetődés v. törés menti F. és g) idő­szakos (intermittáló) F. A felszálló F. a felszín alatt nagyobb mélység­ben elnelyezkedő víztartó kőzetek hidroszta­tikus v. gáz nyomása alatt álló vizét hozza fel­színre. A hidrosztatikai nyomás következtében felszálló F. lehet: a) réteg-F. (artézi-F.), b) vetődés menti F. A gázok által felhajtott F.-ok a) vízgőz, b) széndioxid, c) szénhidrogén által felhajtott F.-ok lehetnek. A víz hőmérséklete alapján hideg, langyos, meleg és forró vizű, ill. hév-F.-ok ismeretesek. letét, vegyi összetételét a Vízgazdálkodási Tudo­mányos Kutatóintézet, az Országos Balneológiái Kutatóintézet folyamato­san méri, vizsgálja. Az adatok ezeknek az intéze­teknek az irattárában és ki­adványaiban találhatók. 2. Fizikai értelmezése: halmazállapot-változás; az anyagra jellemző hő­mérséklet, amelyen a fo­lyadék 1 atm nyomás mellett forr (nikkel 3075 C°, víz 100 C°, hidrogén —253 C°). Az a hőener­gia, amely a normális F.-ponton levő folyadék 1 kg tömegét ugyanolyan hőmérsékletű gőzzé ala­kítja, a F.-hő (a vízé 531. kcal /kg). Forrásakna. A fog­lalt forrás vizét műszaki és egészségügyi szempontból kifogástalanul gyűjtő kisebb medence. Forrásfoglalás. A forrás vizét feltáró és összegyűjtő műtárgy szakmai megnevezése. Ki­alakítása a forrás jellegétől, feltörési módjától és környezetétől függően sokféle lehet. Általá­nos szempont, hogy a forrást eredeti fakadási szintjén, eredeti vízhozamával kell igénybe venni. Az aknás F. szellőztetővei ellátott, fedő­lappal lezárt vasbeton akna, amelybe a forrás­víz közvetlenül a víztartó képződményből jut a felszínre. Kis területen fakadó forrásra épít­hető. Az aknából a forrásvizet elvezető szolgá­lati vezeték, az ürítő vezeték és a fakadási szint magasságában elhelyezett túlfolyó cső vezet el. A rétegforrásokat -*■ galériával foglalják.

Next

/
Thumbnails
Contents