Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)

A

Szűkebb értelemben az A. elsősorban talaj - művelési beavatkozások. Növénytermesztési szempontból nagy és biz­tos termésre csak akkor lehet számítani, ha az A. felsorolt műveleteit együttesen alkalmazzuk. Vízgazdálkodási szempontból is csak együttes alkalmazásuk esetén kapunk megfelelő ered­ményt. Talaj használaton a termesztett növények és a megfelelő vetésforgó megválasztását értjük. Az A. rendszerében meghatározó szerepe van az adott talaj- és klimatikus viszonyokkal, vala­mint az üzem közgazdasági lehetőségeivel össz­hangban levő növényfajok termesztésének. Ilyen összhang hiánya már önmagában lehetetlenné teheti az eredményes gazdákodást. A termesztendő növényfajokat úgy kell meg­választani, hogy a talaj termékenységét fönn lehessen tartani, ill. fokozni is lehessen. Nagy figyelemmel kell lenni a termesztett növény elő- és utónövényének helyes megválasztására. Ez az alapja a növényváltásnak, ill. a vetés­forgónak is. A trágyázás az a művelet, mellyel azért jutta­tunk különféle anyagokat a talajba, hogy növel­jük termékenységét. A trágyázás fő formái a következők: istálló­trágyázás, zöldtrágyázás, műtrágyázás és szer- vesanyag-trágyázás (komposzt, kukoricaszár stb.). Az A. rendszerében a legközvetlenebb víz­gazdálkodási jelentősége a talajművelésnek és az öntözésnek van. Különösen fontos a talajművelés mélységének helyes megválasztása. Ennek meg­felelően beszélünk sekély- és mély művelésről. Sekélyművelésen a kb. 15 cm-nél nem mé­lyebb, mélyművelésen viszont a 25—30 cm-nél mélyebb talajművelési beavatkozást értjük. A mélyművelés vízgazdálkodási szerepe első­sorban abban van, hogy növeli az adott talaj­szelvény vízbefogadó képességét. A gyakorlatban a mélyművelés két fő formá­ját, a mélyszántást és a mélylazítást alkalmazzák. Talajművelésen azt a munkát értjük, amelyet különféle kézi és gépi eszközökkel a talajon vég­zünk abból a célból, hogy fenntartsuk, ill. ja­vítsuk a talaj termékenységét. A talajművelés alapvető célja a talaj víz-, levegő-, hő- és táp­anyagháztartásának kedvező irányú befolyá­solása. A talajművelés legközvetlenebb hatással a talaj fizikai állapotára van, de ezen keresztül befolyásolja a talaj kémiai viszonyait. Az idejé­ben és helyes módon végzett talajművelési be­avatkozásokkal a talaj biológiai folyamatait ak­tivizálni lehet. 5 Agy A talajművelés hozzájárul a termesztett nö­vények részére legfontosabb vegyületek feltáró- dásához. Elősegíti, hogy a növények gyökerei jobban hatoljanak a talajba, nagyobb mérték­ben fejlődjenek ki. A zavartalan és megfelelő gyökérfejlődés a víz- és tápanyagfelvétel fontos feltétele. A talajművelés a gyomok elleni védekezésnek is fontos eszköze. A talajművelés csökkenti az állati kártevők számát és az általuk okozott károk nagysá­gát is. A talajművelés az egyéb beavatkozásokat nem teszi fölöslegessé. A talajművelés alapvető módjai a következők: forgatás, lazítás, keverés, tömörítés, talajfelszín­képzés. A talajművelési beavatkozásokat talajművelő eszközökkel végzik. Ezeket talajra gyakorolt hatásuk szerint négy csoportba osztjuk: forgató- és lazítóeszközök (eke), forgatás nélkül lazító eszközök (kultivátor, fogas), tömörítőeszközök (henger), talajfelszínt képző eszközök (simító). A vetés során a termesztett növény magját úgy helyezik a melegágyba, hogy a csírázás, a kelés és a növény fejlődése a lehető legkedve­zőbb legyen. A vetést úgy kell elvégezni, hogy a termesz­tett növény biológiai igényeinek megfelelő te- nyészterületet kapjon. A vetés módja, mélysége és ideje, valamint a vetőmag mennyisége jelentősen befolyásolja a termés nagyságát. Megkülönböztetnek: sorba vetést, szórt vetést, fészkes vetést. A vetési sorok iránya és a sortávolság nagy­sága vízgazdálkodási szempontból különös je­lentőségű az erózió által veszélyeztetett terüle­teken v. sávos csörgedeztető öntözés esetén. A termesztett növények mindkét esetben a víz­mozgás irányára merőlegesen és általában ki­csiny sor- és tőtávolságra helyezkedjenek el. A növényápolás az A. rendszerében azt a célt szolgálja, hogy biztosítsa az optimális tenyész- területet (sarabolás, ritkítás), irtsa a gyomokat, kártevőket stb. A betakarítás ideje, módja, eszközei alapvetően a termesztett növényektől, ill. a termesztés gazdasági céljaitól függnek. Szemnek, zöldnek, ill. szénának termesztve más és más. Agy. A gépészetben a forgó elemek tengely körüli zömök része (pl. kerék-A., járókerék-A., turbina-A. stb.). 2 Vízgazdálkodási lexikon

Next

/
Thumbnails
Contents