Vízgazdálkodási Lexikon (Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1970)
D
Duna állnak. Ebből a szempontból különösen veszélyesek a Pozsony alatti, az 1838,0 és az 1836,0 fkm-ek közötti szakaszok, illetőleg a bagaméri kanyar (1814 fkm). A jég a szakaszról rendszerint akkor távozik, amikor az alpesi vízgyűjtő meleg esői a főmederben kisebb-nagyobb árhullámokat idéznek elő. Ezek feltörik és maguk előtt göngyölítik a jégtakarót. Ez a helyzet különösen veszélyes, mert a D. felső részéről hamarabb vonul el a jég, mint az alsó síkvidéki szakaszokról. A jégviszonyok klimatológiai, illetőleg hidrológiai feltételeit megváltoztatni nem lehet. Ezért a medret kell a szabályozási munkákkal kedvezőbbé tenni, hogy ezzel a jeges árvizek keletkezésének veszélyét minimumra csökkentsék és a katasztrófának elejét vegyék. Ezért a szabályozási munkákat a jégjelenségek figyelembevételével végzik. A D. az Ipoly torkolata, a nagymaros — visegrádi szoroson át lép a Nagyalföldre és a síkság nyugati szélén É—D-i irányban halad egészen addig, amíg a Dráva, ill. az Alföldet délről határoló peremhegyek K-i irányba nem fordítják. A visegrádi szorulattól a Dráva-to- rokig (1383 fkm) terjedő 313 km hosszú folyószakaszból 262 km tartozik Mo.-hoz. Az Ipoly és a Dráva beömlése között egyetlen érdemleges mellékfolyót vesz fel a Duna, az 1417 fkm- nél jobbról betorkolló Siót. Vízhozam szempontjából azonban ez is jelentéktelen, hiszen a vízgyűjtőjére hulló csapadék tekintélyes része a Balatonból elpárolog. A visegrádi áttörés alatt, amelynek egykori küszöbét már teljesen eltüntette a folyam munkája, hatalmas negyedkori hordalékkúp keletkezett. Kisebb-nagyobb szigetek sora tanúskodik róla, hogy a víz itt a fokozatosan süllyedő síkságon lerakott zátonyok közt kanyargóit. A durvább hordalék (apró szemű kavicsos homok) kb. Paksig (1533 fkm) mutatható ki, innen ezután meg is változik a folyam jellege. Ezen a szakaszon tehát két jellegzetes rész különböztethető meg. Az egyik az áttörés helyétől Paksig terjed (1695—1533 fkm) és szigetekkel, mellékágakkal tarkított, a másik, Pakstól lefelé (lényegében egészen a Dráva- torokig) hatalmas ívekben kígyózik és levágott, ill. lefűződött kanyarulatok kísérik. A szigetek közül a Szentendrei-sziget (1692— 1658 fkm) és a Csepcl-sziget (1642—1590 fkm) a legnagyobbak. Az előbbit balról a Váci-, jobbról a Szentendrei-Duna, az utóbbit balról a ma már mindkét végén elzárt, mesterséges vízi úttá alakított Soroksári-Duna határolja. A meder szélessége elég tág határok között változik. A budapesti Gellérthegynél 290 m-re csökken. A visegrádi szorosban 450 m, helyenként megközelíti a 600 m-t is. Budapest—paksi szakaszra vonatkozóan 400 m-t, a Váci-Duna- ágra 380 m-t írtak elő. Árvíz idején természetesen sokkal szélesebb sávot foglal el a víz. Mélysége is erősen ingadozó. A sodorvonalban a legkisebb víz idején is 3—6 m között van a vízmélység, de vannak helyek, mint pl. a budapesti Szabadság-híd alatt, ahol a 10 m-t is meghaladja. A szabályozási tervek szerint a távolabbi jövőben Budapest alatt 35 dm mélységet kell a legkisebb hajózási vízszín alatt biztosítani. A hóolvadásből és esőzésből származó nyáriőszi árvizek idején a folyam lassan árad, hosz- szan, esetleg napokig tetőzik, majd szinte észrevétlenül apad és az árhullám végigvonul az egész folyamszakaszon. A felsőbb állomásokon észlelt vízállásokból az alsóbbakon várható tetőzésnek nemcsak a magassága, hanem az időpontja is előrejelezhető. A mohácsi tetőzés átlag 78 órával követi a budapestit. Veszedelmesek a július—szeptemberi — több napos, kiterjedt ausztriai esőzésekből származó — árvizek. A legutóbbi 80 esztendő legmagasabb jégmentes árvizei nagyobbrészt ebben az időszakban voltak. Budapesti tetőzésük rendre a következő volt: 151 1897. augusztus 8-án 780 cm 1899. szeptember 22-én 770 cm 1920. szeptember 15-én 774 cm 1954. július 18-án 805 cm 1965. június 18-án 843 cm A kisvizek a vízgyűjtőben tárolt vízkészlet őszi kimerülésének, ill. a tél beköszöntésének következtében állnak elő, és november—január a rendes idejük. így többnyire jéggel jelentkeznek. A jeges árvizek jellegzetes sajátsága, hogy aránylag rövid szakaszon — a torlasz okozta duzzasztás határán belül — jelentkeznek és rövid idő alatt egészen rendkívüli magasságra hághatnak, ezért a Közép-Duna mo.-i szakaszán a jégvonulással kapcsolatos árvizek a legveszedelmesebbek. A jég a Dráva-torok feletti folyamszakaszon áll meg leggyakrabban, és itt is erősödik meg legjobban. A legnagyobb tömegű jég a Paks alatti szakaszon verődik össze. Ezenkívül természetesen minden szigetcsúcs és elfajult éles kanyar megállítja útjában a jeget, amelyet csak a torlasz mögött felgyülemlő víztömeg nyomása tud továbbhajtani. A torlaszméretekről és az általuk okozott vízszintduzzasztás 11*
