Vízfolyások környezetbe illeszkedő szabályozása (VITUKI, Budapest, 1989)
4. Módszerek
23. Esetleges panaszok. 24. A vízfolyás és környezetének hidrológiai és ökológiai leírása, annak megváltozása, helyreállítási igények, védendő természeti értékek. 25. Egyebek (műtárgyak, keresztezések, ártérben fekvő belterületek, egyéb, a megítélésnél fontos szempontok). A vízfolyásleírást ki kell egészíteni vízfolyásszakasz egy vagy több különféle tartalmú helyszínrajzával (lehetőleg az 1:10 000 vagy 1:25 000 méretarányú topográfiai térképen), melyen az ártér határát is ábrázoljuk, valamint a vizsgált szakaszra jellemző fény- képfelvételekkel. Változatok. A vízfolyásleírás, valamint az előkészítő feltárás és a bejárás ismereteinek birtokában kell kidolgozni a beavatkozások lehetséges változatait, amelyek befolyásolják a feltárási munkákat. Ennek során minden esetben vizsgálni kell, szükséges-e egyáltalán beavatkozás. Vizsgálni kell árvízi tározók kialakításának topográfiai lehetőségét. Meg kell vizsgálni, hogy a szóba jöhető megoldások milyen hatással lesznek a környezetre? (Lefolyás gyorsulása, talajvízszint, medererózió-, feltöltődés, az élővilág várható változásai, a völgyfenéknek, mint élőhelynek megváltozása, és ennek ökológiai következményei, a kiépítés kedvezőtlen ökológiai hatásának kompenzálási lehetőségei stb.). Az egyes változatoknál mindig vizsgálni kell a fenntartás lehetőségeit és az ennek érdekében szükséges munkákat, még abban az esetben is, ha a „beavatkozás nélküli" változatot tanulmányozzuk. Igen ritka ugyanis az az eset, hogy a meglevő (esetleg kielégítő) dinamikus egyensúlyi állapot fenntartási munkák nélkül is hosszabb időre állandósítható. A fenntartás kérdésének vizsgálata során ki kell térni gépek alkalmazási lehetőségeire, meg kell határozni az alkalmazható géptípusokat. A tervezés alapadatai A tervezésnél fokozottan kell támaszkodni a vízfolyás régi terveire, régi topográfiai és kataszteri térképekre, levéltári anyagokra. A XVIII —XIX. században készült 1:25 000 (illetve korábban 1:28 800) méretarányú katonai térképek többnyire még érintetlen állapotban ábrázolják a vízfolyásokat, ugyanez mondható el az 1850-1870 között készült kataszteri térképekről is. Ezeket szükség esetén régebbi és újabb légifényképekkel összevetve kell a meder természetbe illeszkedő vonalvezetését meghatározni. A vízfolyást és vízgyűjtőjét az archív anyag tanulmányozása után, a jelenlegi állapotot ábrázoló topográfiai térképpel be kell járni, ajánlatos a légi szemle is. A bejárás alapján tervezhető meg a geodéziai és ökológiai felvétel. A geodéziai felvétel a szokványos módon történik, de néhány szempontra fel kell hívnunk a figyelmet:- a tervezéshez szükséges helyszínrajzot a geodéziai felmérés alapján, 1:1000 esetleg annál nagyobb méretarányban kell készíteni. Ez terjedjen ki a vízfolyást kísérő parti sávra is. Ezen ábrázolni kell a vízfolyás tényleges medrét, a szakadópartokat, zátonyokat, a meder egyéb jellemző képződményeit. Fel kell tüntetni a tényleges művelési ágakat, elsősorban a vízfolyást kísérő intenzíven nem művelt területet. A vízfolyást mindig a kész helyszínrajzon, a meder középvonalában kell szelvényezni, különben hamis képet kapunk az esésviszonyokról;- a keresztszelvényeket nem szabad mechanikusan egymástól 50-100 m-re felvenni, hanem a meder minden jellemző szelvényéről (szelvény- és kisvízi hirtelen esésváltozások is) középvonalra merőleges keresztszelvénnyel kell rendelkeznünk. A vízfolyás felvétele nem tekinthető kizárólagosan geodéziai munkának, használható felvételt csak megfelelő hidrológiai és hidraulikai ismeretekkel rendelkező szakember tud végezni. Ezért célszerű, ha a felmérést, de legalább 31
