Vízfolyások környezetbe illeszkedő szabályozása (VITUKI, Budapest, 1989)
3. A vízfolyások rendezésének új szempontjai és elvei
Ez azonban megkívánja a jelenlegi szemlélet megváltoztatását, mely a tavak, víztározók létesítésénél, előfeltételként szinte kivétel nélkül valamilyen meghatározott gazdasági feladatot, hasznosítási cél megjelölését kívánja. El kell fogadni azt, hogy a vízfolyásokon létesített víztározók az esetben is hasznos célt szolgálnak, ha nem haltenyésztési, öntözési vagy egyéb vízhasználati érdek indokolta a létesítésüket, hanem ,,csak a tározó alatti mederszakasz jókarba helyezése költségeinek csökkentése, környezetvédelmi meggondolásokat figyelembe vevő érdekek kívánják azt. A kialakított tározók az ember rekreációs igényeinek kielégítéséhez is hozzájárulhatnak, mely igény ma erőteljesen jelenik meg. Vízfolyásaink völgyeiben megtalálhatók azok a helyek, amelyek tározók létesítésére alkalmasak. A tározók létesítésének természetesen a kielégítő vízminőség is feltétele. A vízfolyások rendezése során keresni szükséges a medrek melletti füves, bokros sávok kialakítási lehetőségeit. A gyakorlat többszörösen igazolta, hogy a gyepes sávok kedvező szűrőhatást fejtenek ki a meder felé mozgó iszaprészecskék, ezzel egyidőben a mezőgazdaságban alkalmazott kemikáliák egy részének visszatartásában. A kialakított gyepes, bokros sávokon kedvező feltételeket teremthetünk a mező és erdő területek élővilágának. A természetbe illeszkedő vízrendezés szemléletváltozást igényel a mezőgazdasági területek védelme tárgyában is. Meggyőződésünk, hogy a völgyfenéki területek rét—legelő gazdálkodási ágban való megtartása, a vízfolyások mellett létesítendő gyepes—bokros sávok, fásítások létrehozása közvetlenül is szolgálja a föld védelmét, befolyásolja a lefo- lyási viszonyokat, kedvező hatást gyakorol a mikroklímára. A környezetvédő vízfolyásrendezések megkívánják a karbantartott mederről alkotott felfogás felülvizsgálatát is. A vízkészletek minőségének a megőrzése, a vízfolyások tápanyagokban való dúsu- lásának és az oxigénhiánynak a megelőzése érdekében a vízgyűjtőn pontszerűen jelentkező szennyezés kibocsátásokat a vízfolyás terhelhetőségének megfelelő mértékre kell csökkenteni. A laza településeken az egyéni vagy kis kollektívákra kidolgozott szennyvíztisztítást célszerű előnyben részesíteni. A fásítások, ligetek tájképet gazdagító hatása mellett a vízfolyás medrére kifejtett árnyékoló hatása a fényigényes gyomnövényekre kedvezőtlen hatású. A fák árnyékoló hatása eredményeként alacsonyabb lesz a mederben folyó víz hőmérséklete. E két hatás eredményeként nem alakul ki a medrekben a vízinövények olyan tömege, amely károsan hat a meder vízvezető képességére, és a rézsűk is gyommentesek maradnak. Számos példa bizonyította, hogy a fák kivágása után a vízben levő kemikáliák, a fény és a hőmérséklet körülményeinek megváltozása eredményeként, a vízinövények — ezek közül is leginkább a hínár — nagy tömege jelent meg elsősorban a kisesésű (0,1 —3%0 ) mederszakaszokon. A vízinövények nagy mennyisége pedig zavarja a vízelvezetési viszonyokat. Felmerül azonban a kérdés, vajon nem kedvező-e az a tény, hogy a tápanyagok egy része a vízfolyások medrében, megadott vízfolyás szakaszokon épül be a növények szervezetébe, csökkentve ezzel a befogadóba jutó szennyezőanyagok mennyiségét? Külön jelentősége lehet e ténynek a Balatonba, Velencei-tóba torkolló vízfolyások esetében, hiszen a káros anyagok visszatartását jelenti. Általában fenn kell tartani, ha nincs, ki kell alakítani a medret takaró fásítást. Kivételesen indokolt esetben egyes helyeken tudomásul kell venni a hínár, a vízinövényzet burjánzásából származó többlet fenntartási feladatot és a növényzet eltávolításával járó többletmunkát a víztisztításnak az ellenértékeként. 21
