Vízfolyások környezetbe illeszkedő szabályozása (VITUKI, Budapest, 1989)
2. A jelenlegi helyzet kialakulása
A medrek vízszállító-képességének a meghatározása ugyanis koronként változó. Fontos gazdasági döntési szempont az elhárítandó kár és a kiépítési, fenntartási és üzemelési költségek viszonya. Kevésbé intenzív körülmények között ez a viszony kisebb kiépítési szintet igényelt. A kézi földmunka — elsősorban a kiegészítő munkák, pl. az ideiglenes vízelvezetés miatt — még az ínségmunkák idején is költségesebb volt, minta későbbi gépi földmunka. A kotrógépeknek már nem okozott problémát a vízből történő földkitermelés. A földmunkagépek a tömeges elterjedésük kezdetén a technológiai folyamatok meghatározó elemei (vezérgépei) lettek. Gazdaságos működtetésüknek sok műszaki és nem műszaki érdeket alárendeltek. Gyakori volt a túlkotrás, mert a folyóméterenkénti kitermelt föld a gépi beavatkozást csak így indokolta. A földmunkák túlméretezéséhez vezetett az ötvenes évek végén kifejlődött társulati szervezet ösztönzése is. A helyi érdekű, közcélú műveken végzett munkákhoz az állam kezdetben ugyanis a kitermelt m3-ek után fizetett támogatást. A gépek megjelenése magával hozta a meder melletti területeken a megfelelő járó- utak kialakítási igényét is, amely a mederben és a meder közelében levő fák, bokrok eltávolítását is jelentette. A rendezett medrek karbantartási feladatai, a kaszálás, gaztalanítás, az iszaptalaní- tási munkák gépesítéséhez fáktól—bokroktól mentes meder-keresztszelvényt és parti sávot alakítottak ki. Meg kell azt is jegyezni, hogy az elmúlt években, a mezőgazdasági kártevők elleni tevékenység felvetette a ,,gyommentes" területek megteremtésének igényét is, melynek nyomán követelményként jelent meg a gaztalanított vízfolyás. A vízfolyásrendezés lehetőségeit befolyásolják a mindenkori érvényes jogszabályok. Ezek között máig is legjelentősebb a földvédelemről szóló törvény. E jogszabály, a mező- gazdasági területek védelme érdekében korlátokat emel minden mezőgazdasági művelés alatt álló terület más célra való felhasználása ellen, sőt a művelhetővé tehető földek bevonását is célozza. Ennek szigorú betartása is oka annak, hogy a vízfolyások mellől eltűnik, vagy nagy részben már el is tűnt a kísérő vegetációs sáv, amely hasznos életközösségeknek volt a lakóhelye. A vízfolyások rendezése alapvetően a termőföldek védelmét szolgálja, hiszen a vízrendezés a mezőgazdasági művelési lehetőség egyik alapfeltételét teremti meg. A feladatok végrehajtása ugyanakkor területigénnyel jár, amelyet a meder és a környező élő sáv foglal el, és ami a vízfolyás üzemeltetéséhez nélkülözhetetlen műszaki tevékenységet teszi lehetővé. Éppen ezért, ahol még lehet, meg kell őrizni természetes állapotában a vízfolyás környezetét. Ahol a termelési kultúrák már elfoglalták annak nagy részét és a beavatkozások elpusztították vagy most pusztítják az életközösségeket, ott sürgősen intézkedni kell a helyreállításról. A vízfolyások rendezésénél a mesterségesen kialakított medrek, a beavatkozások mértékétől függően, vitathatatlanul károsan befolyásolták a vízi élővilág életfeltételeit. A vízi élővilágra nagyobb veszélyt jelent a vizek kommunális, ipari és mezőgazdasági eredetű szennyezése. Alig található vízfolyás, amelynek vize szennyezésmentes lenne. Sok, hajdan ivóvízminőségű patak felső szakaszának a vize is szennyezetté vált. E vízfolyások felső szakaszain nincsenek ipari üzemek, ősállapotúnak tekinthetők a medrek. A kommunális és egyéb szennyező forrásokra vezethető vissza a vízminőségben bekövetkezett változás. A vízgyűjtőn megjelenő és a befogadó vízfolyás felé haladó szennyezések csökkentése érdekében foglalkozni kell a vízgyűjtőn teendő intézkedésekkel is. 11
