VÍZDOK: A tömlős felületi öntözés tervezési irányelvei (VMGT 80. VIZDOK, Budapest, 1976)
2. A tömlős öntözés általános irányelvei
2. A TÖMLŐS FELÜLETI ÖNTÖZÉS ÁLTALÁNOS IRÁNYELVEI A tömlős felületi öntözés alapeleme a vizvezető és a viz- adaqoló tömlő. A vizkivételi megoldás az adottságoktól függően többféle lehet, de az alapkövetelmény minden esetben az, hogy a vizvezető tömlő kezdőpontján nyomás alatti vizhozamot biztositsunk, ezt végigvezetve a tömlőn ugyancsak megfelelő nyomással a vizadagoló (lyuggatott} tömlőbe juttassuk, melyből az öntözési eljárásoknak megfelelő lyukelrendezéssel és a szükséges vízhozammal ellássuk az utolsórendü öntözőelemeket. Ebből is látható, hogy - mint említettük - a vizvezető és az üzemelés közben a vízkivétel pontja felé szakaszosan közeledő lyuggatott tömlő az ideiglenes csatornát helyettesíti. A tömlős felületi öntözőberendezés összeállítását alapvetően meghatározzák a vízkivétel műszaki adottságai, elsősorban a rendelkezésre álló nyomás és vizhozam. Magasvezetésü föld- csatornából, héjcsatornából történő gravitációs vízkivétel e- setén elsősorban a rendelkezésre álló csekély (néhány m-es) nyomás korlátozza hosszabb vizvezető tömlőszakasz alkalmazását. Ilyen esetben általában csupán az utolsórendü, vizszétosztó tömlők üzemeltetésére van lehetőség (l. ábra a/ esete}. Hasonlóan rövidebb tömlőszakasz berendezés üzemeltetésére van lehetőség, ha ac. kisnyomású őntözőtelepek hidránsaira kívánjuk csatlakoztatni a tömlős berendezést. Itt azonban nem a nyomás, hanem az egy hidránsor, kivehető viszonylag kis vizhozam (max. 50 1/s} korlátozza a berendezés nagyságát (l. ábra b/ esete}. A vízkivétel - a fenti két eseten kivül - történhet közvetlenül földcsatornából, természetes vízfolyásból, tóból stb.
