VÍZDOK: A felszín alatti öntözés helyzete (VMGT 49. VÍZDOK, Budapest, 1973)
3. A felszín alatti öntözés múltja
70 A méretezésnél abból indulnak ki, hogy egy, a nedvesitő csövön létesített nyitásnak a vízhozama: ahol: k ... f ... kf ... H ... g ... Q = k.f lí 2 g H vizhozamtényező 2 egy nyilas keresztmetszeti területe, m 2 effektiv nyilasterület, m az átlagos nyomás a csőben, m p a gravitációs gyorsulás, m/sec . (1) A nyilás vízhozama a nyomómagasságtól (H) és a nyilás kf értékétől függ, mint az a (l) összefüggésből látható. Az összefüggésből H-t kifejezve: H _ 2 ? KI 2 g (2) kifejezést kapjuk. Ha határesetben megengedjük, hogy a nyílások vízhozamai között a legnagyobb különbség E = 0,1 Q, vagyis 10 % legyen és ez annál a nyílásnál fordul elő, ahol legnagyobb a nyomásesés (P), az (l) jelű összefüggés a következőképpen irható fel: Q - E = kf 2 g (H-P) , vagy Q - 0,1 Q = kf^ 2 g (H-P) ebbe H előbb kifejezett értékét behelyettesítve és kf-re nng- oldva: (3) eredményt kapjuk. A rendszer tervezésénél e kf értékből kell kiindulni. Az effektiv kf értéknek számos gyakorlati igényt kell kielégítenie, amelyek között alapvető, hogy megfeleljen a talaj gyakorlati körülményeinek és az öntözés igényeinek.
