VÍZDOK: A felszín alatti öntözés helyzete (VMGT 49. VÍZDOK, Budapest, 1973)

3. A felszín alatti öntözés múltja

65

megtett távolság határozza meg;

2. a vizleadás a talajba, az átfolyási idő (adott vezetékhossz megtételéhez szükséges idő) és a viz maximális hatótávolsága (max.vezeték-hossz)erősen változó értékeknek, amelyek különösen az öntözés módjától

(nyomás nélküli, vagy nyomás alatti), a csőanyagtól és a termőhelyi viszonyoktól (talajminőség, a talaj viz- felveyőképessége és nedvességtartalma, szivárgási folyamatok, párolgási viszonyok, rétegzettség) függenek, és a tenyészidőn belül is ingadozásokat mutatnak;

3. a vizeloszlás a cső mentén többé-kevésbé egyenlőtlen.

A csőfejtől távolodva csökken a kiadott öntözőviz

mennyisége;

4. a talajnedvesség emelkedése különösen a 30-60 cm közti rétegben figyelhető meg. Az esetek többségében erős szivárgó vizmozgás is tapasztalható. A felfelé irányuló vizmozgás erősen korlátozott;

5. a vizmozgás folyamatainak erős dinamikája ellenére a talajban összefüggés állapítható meg a hy és a viz oldalirányú terjedése között. A viz oldalirányú terjedése alacsony hy értékű talajoknál csekély, a hy emelkedésével nő, hogy végül a hy további emelkedésével az időegység alatt, illetve az öntözési idényben egyre lassúbb mozgás következtében ismét csökkenjen. Az ásványi talajokra ily módon támpontok adódnak a nedvesítő csövek távolságának a meghatározására, a vizfelve- vőképességhez idomuló vízadagolás esetén. E megfigyelések alapján 0,5 - 5 hy értékű talajok felszin alatti öntözésre alkalmasak.

A részleteket illetően a 2. táblázatban feltüntettük a higroszkópossággal összefüggésben az oldalirányú nedvesedés különböző értékeit és az ezek alapján alkalmazható csőtávolságokat.

A viz által megtett maximális uthossz (megengedhető ned-