VÍZDOK: A felszín alatti öntözés helyzete (VMGT 49. VÍZDOK, Budapest, 1973)
3. A felszín alatti öntözés múltja
59 A modellvizsgálatok szerint, mint látjuk, a lefelé felfelé és oldalirányban haladó vizmozgás az idő exponenciális függvénye, a hidraulikus vezetőképesség és a nyomás adott határai között. A vizmozgás jellege azt tükrözi, hogy nehéz lesz kis viz- adagokat jó hatékonysággal adagolni. Erre utalnak a szarvasi Öntözési Kutató Intézetben POSGAY E. által végzett beázásmérések, bár a kiértékelhető mérések kis száma miatt ebből még nem általánosíthatunk. A mérést az alábbi adatokkal végezték: Kiömlőnyilás átmérője, mm 1,0 1,2 1,' a nyilások távolsága, m 1,0 1,0 1,' Egyszeri 1 20 20 20 vizadag 2 változat 40 40 40 mm, 3 2x10 2x10 2x10 az utolsó esetben (3.változat) a második öntözést az első u- tán 24 órával végezték. E mérések azt mutatták, hogy a 20 mm-es és a 2x10 mm- es vizadag esetében a nedvesedés nem érte el a felszint, az alatt mintegy 10 cm-re megállt. Az 1,0 mm átmérőjű nyílás minden e- setben kicsinek mutatkozott, a legjobb eredményt az 1,4 mm-es nyilás nyújtotta. Ez esetben 20 és 40 mm-es egyszeri vizadag- nál oldalirányban 80-80 cm-re is még megfelelő beázást tapasztaltak 40-50 cm-es mélységben (a nedvesítő csövek mélysége 40 cm volt). A legrosszabb eredményeket a 2x10 mm-es adagolás nyújtotta, amiből azt a következtetést szűrték le, hogy - legalábbis mezőségi vályogtalajon - nem célszerű a többszöri kis vizadag, hanem lökésszerűen, egyszerre nagyobb adag alkalmazása vezet célhoz. A különböző áteresztőképességű rétegek találkozásának az átnedvesedési profilra gyakorolt hatásával, amelyet már említettünk [gLEBOV-DEMENTEV, 1966] , részletesen foglalkozott
